Elseje óta készülök ennek a bejegyzésnek a megírására, de egészen idáig nem volt kedvem és időm leülni a gép elé, mert mindig közbejött valami. Jelenleg gőzerővel készülök a soron következő vizsgámra, a nagy és félelmetes élettan és anatómia nevezetűre, így ez sem könnyítette meg a dolgomat, de ma végre sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy egy kis írásra is maradjon időm. 

Évösszegző bejegyzést terveztem, hiszen ismét eltelt egy év, ráadásul egy korszak is lezárult az életemben: sikeresen befejeztem gimnáziumi tanulmányaimat, és megkezdtem helyette egyetemi pályafutásomat. Ez a két esemény kétségtelenül 2016 két legnagyobb mérföldköve volt számomra, de emellett sok más új élmény is ért, és nagyon sok különféle, kellemes emlékkel gazdagodtam.

2016 a barátnőim társaságában ért, egy szuper házibuli keretein belül, a barátommal az oldalamon. Tényleg nagyon jól éreztem magamat, még most is mosolygok, ha visszagondolok a piros műanyagpoharakra, amikből ittunk, meg az éjszakai Just Dance párbajokra. Január számomra táncpróbákkal és tablófotózással telt, meg mindenféle egyéb szalagavatós és ballagós előkészületekkel. Február 13-án pedig eljött a várva várt nap, amikor gyönyörű fehér ruhában keringőzhettem a barátommal a szalagavatónkon, és aztán egész éjszaka ünnepelhettem a barátaimmal és az évfolyamommal.

A március már nagyban az érettségire való készüléssel telt, de azért néha szórakozásra is volt idő, így például voltunk mozizni, Sárváron fürdeni, és április elején még egy Esti Kornél koncert is belefért. 29-én aztán a ballagás összes izgalmán is átestem, és meglepő módon nem sírtam, pedig számítottam rá, hogy fogok. Mindenesetre másnap bepótoltam, amikor a ballagási ebédemen édesapám gyönyörű beszédet mondott, és egy hasonlóan gyönyörű ajándékot adott hozzá anyukámmal. Az órát azóta is minden nap hordom, apukám szavait pedig a szívemben őrzöm.

Ezután a májusom az írásbeli érettségik megírásával, és a szóbelikre való felkészüléssel telt, legalábbis többé-kevésbé. Június elején aztán a szóbelik terhétől is megszabadultam, és 15-én már a kezemben tarthattam az érettségi bizonyítványomat, amivel teljesen meg is vagyok elégedve, főleg a 96%-os biosz emeltemre vagyok büszke. Ezután természetesen ünnepeltünk családdal, barátokkal és az egész iskolával is, vagy legalábbis a tanári karral mindenképp. A bankettünk csodálatosan sikerült, én nagyon jól éreztem magamat, bár elképesztően furcsa érzés volt úgy ülni az osztálytársaim között, hogy tudom, a legtöbbjükkel már nem igazán fogok találkozni a mindennapjaim során.

A nyár sok izgalmas élményt és újdonságot tartogatott a számomra, például életemben először mentem nyaralni a barátom családjával, ráadásul egyenesen Olaszországba. De ne szaladjunk ennyire előre - júliusban ünnepeltük a barátom születésnapját, és ekkor derült ki az is, hogy mindkettőnket felvettek az egyetemre, oda, ahova szerettük volna. Részt vettünk a Pont Ott Partin, ami ugyan nagy csalódás volt, de utána a barátommal bejártuk az egész állatkertet, az pedig mindkettőnket kárpótolt.

Augusztus elején apukámmal elutaztunk Torockóra, egy kis hegymászós-túrázós üdülésre. Nagy meglepetésemre a barátomat is meghívta, így ő is velünk jött, ami szintén egy új élmény volt a számomra - mármint a közös túrázás. (És az is, hogy apa a barátommal "haverkodik".) Mindenesetre nagyon tetszett, és remélem, hogy idén is meg tudjuk ismételni ezt, remélhetőleg egy új túrahelyszínnel. 

A hónap közepét a barátomék családjával töltöttem Olaszországban. Tíz gyönyörű napunk volt az olasz tengerparton, napsütéssel és finomabbnál finomabb ételekkel megpakolva. A nyaram legszebb élménye ez az utazás, imádtam minden percét, és nagyon hálás vagyok a barátom szüleinek, hogy engem is meghívtak - és megtűrtek maguk mellett másfél hétig.

Szeptember elején Szolnokon voltam gólyatáborozni, negyedikén pedig életemben először aludtam az albérletünkben, a legjobb barátnőmmel a szoba másik felében. Kevés időm volt beleszokni a fővárosi életbe, hiszen gyorsan megkezdődött életem első szorgalmi időszaka - minden szépségével és csúfságával együtt. Nem mondom, hogy felhőtlen időszak volt ez az elmúlt pár hónap az életemben, de azért nem is volt olyan rossz. Sok szép pillanata volt, és nagyon sok értékes embert ismertem meg általa.

A változás és az alkalmazkodás azért nem volt könnyű, és meg is viselt kissé, de talán már kifelé vagyok ebből a hullámvölgyből. Az ősz különleges pillanatokat hozott az életembe: részt vettem a BME Napokon, voltam sote-s ökörsütésen, tartottunk lakásavató bulit, megjártam két gólyabált és több különféle bulit, valamint Budapestet is volt időm kicsit felderíteni. November végén pedig eltölthettem egy hétvégét Krakkóban, ami kalandos és egyben varázslatos élmény is volt.

A december magával hozta a vizsgaidőszakot is, ami eddig számomra nem alakul rosszul, és remélem hogy ez január végéig változatlan is marad. Karácsonyig két vizsgám volt, 22-én pedig hazautaztam. A karácsony és az újév szépen telt, pihenéssel, a szeretteim körében. 31-én végre a barátommal is sikerült találkoznom, és este ismét együtt búcsúztattuk az óévet.

Ilyen volt hát számomra a 2016-os év, remélem nektek is boldgoan telt, hasonlóan szép élményekkel!