Ez a nyár is úgy szalad el mellettem, hogy észre sem veszem. Lassan már itt az augusztus, és én még alig csináltam valamit. Imádom nyáron lógatni a lábamat, de néha úgy érzem, hogy egyáltalán nem használom ki a rendelkezésemre álló időt. Szerettem volna júliusban dolgozni, de nem találtam munkát. Persze ez egyrészt az én hibám is, mivel lusta vagyok és nincs kedvem bejárni sehova, helyben pedig nem csoda, hogy senki nem keres diákmunkást, olyan pici a városunk. Azon gondolkodom, hogy majd évközben Budapesten vállalok valamit, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre azt sem tudom, mikor lenne erre időm.

Persze azért nem csak ülök a fenekemen, és van kifejezetten jó oldala is annak, hogy ennyi szabadidőm van, hiszen így tudok találkozni a barátaimmal, és végre van egy kis időm magamra is. Nagyjából fél éve nem voltam "normálisan" vásárolni, de most sikerült beújítanom jópár nyári cuccot, amit talán majd meg is mutatok nektek egy haul bejegyzésben. Anya végre levágta a hajamat, így most egyenes és félhosszú, nagyjából a lapockámig ér. Ez nem olyan rövid, de számomra egész drasztikus váltás a majdnem derékig érő hajkoronám után. Viszont imádom, úgyhogy egy percig sem bántam meg a döntésemet!

Mióta nálam is kitört a nyári szünet, elég sok minden történt velem, amiről valamiért sosem írtam nektek, pedig mindig is a beszámolós, mesélős bejegyzések voltak a kedvenceim. Úgyhogy most itt az idő ezt bepótolni! Igyekszem rövidre fogni, de nem ígérek semmit. :)

Május végén ünnepeltük a barátommal a harmadik évfordulónkat, és én VIP mozijegyeket kaptam tőle ajándékba, amiket aztán pontosan egy hónappal később sikerült felhasználnunk. Aznap volt az utolsó vizsgám, ami után elmentünk enni egyet, este pedig beültünk a Wonder Womanre. A VIP mozi egyébként egy vicces dolog, van svédasztal, ahonnan korlátlanul fogyaszthatod a fura dolgokat, és a popcorn, nacho és cola mellett kérhetsz pezsgőt, kávét és sört is. Mindezt szintén korlátlanul. Ami elég jól hangzik, csakhogy ők sem hülyék, így mindenből csak egy méret van (ami elárulom, hogy nem a legnagyobb). Úgyhogy végül mi nem is voltunk elégedettek, mert a szokásos nagy popcorn helyett csak valami picike cuccot kaptunk, akkor pedig már nem volt képünk javítani magunkat, hogy ebből akkor még szeretnénk vagy hármat. De legalább a bőrfotelek kényelmesek voltak. 

Június 29-én aztán segítettem az egyetemen az MA felvételik lebonyolításában, ami nagyon érdekes és tanulságos élmény volt, még akkor is, ha konkrétan odasültem a székhez azalatt a hat óra alatt. Este pedig meglátogatott az "oxfordi" barátnőm, aki ugyebár a nyárra hazajött, és kiültünk egy kicsit a Bálna Teraszra. Régi álmom volt, hogy onnan szemlélhessem a Dunát és a naplementét, és azt kell mondjam, hogy tényleg csodaszép - talán még azt a véletlenül vásárolt kétezer forintos aperol spriztemet is megérte. Egész sokáig ücsörögtünk ott, és utána még hazafelé felültünk egy kicsit a Szabadság hídra, meginni az elviteles fröccsünket. Nagyon vicces este volt.

Aztán jártam Kapuváron is cicanézőben, július második hétvégéjét pedig a barátoméknál töltöttem, ugyanis szombaton ünnepeltük a 20. szülinapját. Sokat szenvedtem az ajándékával, hogy mi legyen, végül  pedig a Pandemic Legacy nevű társasjátékot kapta tőlem, mivel tudom róla, hogy szereti a gondolkodósabb, taktikázós társasokat, ez pedig pont olyan. Ki is próbáltuk még aznap, és nagyon szuper. A különlegessége, hogy csak egyszer játszható végig, de mivel az nagyjából 12-24 órát vesz igénybe, ezért nem is tűnik olyan drasztikusnak. 

A szülinapja előtt, pénteken amúgy még elmentünk hamburgerezni is négyesben a nővérével és az ő barátjával, ami nagyon kellemesre sikeredett. Igazából rájöttem, hogy kifejezetten szeretek a nővérével beszélgetni meg időt tölteni, és a barátja is aranyos, csak nem olyan beszédes. Sajnálom, hogy sosem töltünk együtt időt, csak amikor családi program van. Tök jó lenne négyesben bulizni vagy moziba menni, csak van egy olyan érzésem, hogy a barátom nem lenne olyan lelkes, mint én.

Most pénteken pedig ismét a barátaimmal találkoztam, és nagyon sok király helyre beültünk, ami már eleve bearanyozta a napomat, de az méginkább, hogy velük lehettem. Kicsit iszogattunk, és nagyon sokat beszélgettünk. Végre ittam tátrateát, és még az ibolyás fröccsöt is megkóstoltam. Plusz tetkótesók lettünk, mert az egyik helyen lehetett venni olyan rágót, amihez járt tetkó, és mi természetesen vettünk is. Jó móka volt.

Itt tartunk most, jövő héten pedig ha minden igaz, megyünk egy hétre nyaralni Horvátországba, úgyhogy akkor nem igazán leszek aktív a blogon, de igyekszem majd azért fel-fel nézni. Apropó, blog! A Köztes Helyek tegnap lett egy éves, így szeretnék majd nektek egy kis játékkal kedveskedni. Addig is köszönöm nektek, hogy olvastok és követtek, nagyon hálás vagyok minden kommentért, minden megjegyzésért vagy megtekintésért! Köszönöm ezt az egy évet, remélem sok ilyen lesz még!