Végre befejeződött a vizsgaidőszak, én pedig sikeresen teljesítettem az összes tárgyamat, lezárva ezzel az első évemet. Kicsit még mindig hihetetlen, hogy milyen gyorsan elszaladt ez az egy év. Hiszen annyi minden történt tavaly július óta! Már csak két év, és a kezemben tarthatom a BA diplomámat. Még belegondolni is furcsa.

Lehúztam hát egy teljes évet az egyetemen, ami alatt tanultam pár fontos dolgot magamról és a világról. Összeszedtem a toplistásokat, hogy megoszthassam veletek is a gondolataimat az utóbbi egy évemről, remélem tetszeni fog nektek. 

A LEHETŐSÉGEKET MEG KELL RAGADNI

Sokan mondják, hogy nem is a diploma miatt érdemes igazán egyetemre menni, hanem a sok lehetőség miatt, ami azzal együtt jár. Van ebben igazság, bár szerintem az egyetem elsősorban még mindig azoknak való, akik tényleg tanulni akarnak, meg diplomát szerezni. Az viszont kétségtelen, hogy egyetemistaként megnyílik előtted a világ. Mindig lesz valami ösztöndíj, amit megpályázhatsz, valami tudományos verseny vagy konferencia, amin részt vehetsz, valami önkénteskedés, amiben kipróbálhatod magad. De nem muszáj csak ilyen nagy dolgokra gondolnunk, mert "helyben", az egyetemen belül is csomó hasznos és érdekes plusz elfoglaltságban vehetünk részt Csak akarni kell. 

És miért ne akarnánk? Tudom, milyen nehéz megtenni az első lépést, ami kivezet a komfort zónából, de azt is tudom, hogy utána milyen jó érzés visszatekinteni arra, hogy legalább megpróbáltad. Nem érdemes félni. Nem. Bele kell vágni. Az egyetem önmagunk próbálgatásáról szól, és arról, hogy megtaláljuk a helyünket a világban, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a lehető legtöbb lehetőséggel éljünk. Nem tudhatjuk, hogy egy-egy út végül hova vezet. Itt van például az egyik barátnőm, aki ma utazik ki Svájcba egy nemzetközi konferenciára, ahol ő fogja képviselni Magyarországot. Elsőévesként! Megpróbálta, és sikerült neki. Ezért kell megragadni a lehetőségeket.

NEM JÖHET ÖSSZE MINDEN

Az egyetem más világ, teljesen eltérő attól, amit eddig tapasztaltam. Gimisként egyszerű volt jó jegyeket szerezni, barátkozni és hetente programokat tervezni velük, mindemellett pedig tűrhető mennyiségű alváshoz is jutni. Az egyetemen mindez egy fokkal nehezebb - sőt, gyakran az egyik kizárja a másikat. Valamiből mindig engedni kell. Mérlegelni kell, hogy épp mi a fontos és mi nem, aztán dönteni. Mert itt már nincs ki a kezébe vegye az irányítást helyettünk és megmondja, hogy nekünk mi a jó. Anya és apa nem szól ránk, hogy ma nem mehetünk bulizni, mert holnap egész nap beadandót kell írnunk. Az egyetemen már jobbára te szerzeved meg az életedet, és tudnod kell, hogy nem mindig jöhet össze minden.

Vagy ez vagy az, és ez az élet többi részére is igaz. Én például hatalmas elvárásokkal érkeztem Budapestre, úgy gondoltam, hogy egy álom fog teljesülni. Végre csak azt fogom tanulni, ami engem érdekel, nagyon menő, nagyon modern egyetemi épületekben. Végre felfedezhetem Budapestet, és élhetek az összes lehetőségével. Végre önálló(bb) leszek, és lesz egy csodaszép, tumblr-ra illő albérletem. Ezek közül egyes dolgok bejöttek, mások viszont nagyon nem. Gyakran irigykedem másokra, hogy bezzeg nekik minden összejött, csak aztán ha közelebbről is megvizsgálom a dolgot, rájövök, hogy nagyon nem. Lehet, hogy együtt él a barátjával, de közben a saját szüleivel közel sincs olyan jóban, mint én. Lehet, hogy csomó barátja lett az egyetemen, de közben a tanulás nem megy neki olyan könnyen. Az élet ilyen szempontból igazságos - senkinek sem ad meg mindent.

ÖNÁLLÓSÁG, ÖNÁLLÓSÁG, ÖNÁLLÓSÁG!

Ezt már rögtön a beiratkozás napján megtanultam. Elfelejtettem elvinni valami papírt, ami nélkül nem tudtam beiratkozni az egyetemre, és egy jó tíz percet teljes pánikban töltöttem. Szerencsére a bankhoz volt köze, így csak keresnem kellett egy közeli fiókot, ahol kiadták nekem az igazolást. Itt döbbentem rá, hogy innentől kezdve a döntéseim csak az enyémek, és velük együtt a felelősség is. 

Az egyetemen tényleg nem fogja senki a kis kezecskédet, és nem ellenőrzi senki, hogy mindent jól csináltál-e. A te dolgod ennek utánanézni. Persze nem maradsz teljesen egyedül, hiszen továbbra is kikérheted a szüleid vagy a barátaid véleményét, és fordulhatsz segítségért az egyetemen is, de végső soron minden a te felelősséged lesz. Senki sem fogja megmondani, hogy mikorra vedd fel az óráidat, és senki sem fog rádparancsolni, hogy járj be az előadásokra. Neked kell döntéseket hoznod, és magadnak kell gondoskodnod arról, hogy neked jó legyen.

Ez hát az a három legfontosabb dolog, amit elsőéves egyetemistaként tanultam. Számotokra mi a legmeghatározóbb "lecke", amire az egyetem vagy éppen a gimi tanított titeket? Osszátok meg velem kommentben!