Javában tombol a nyár, az ismerőseim pedig ismét sorra töltik fel a különböző szociális médiákra az esküvős képeket. A nyár az esküvők szezonja, és ilyenkor nagyon sokan hivatalosak lagziba. Nem csoda hát, hogy mostanában gyakran botlok kedvesen mosolygó, szépen felöltözött párokba a newsfeedemen, és bár nem akarom, magamban mindig bosszankodok egy kicsit, amiért én nem vagyok köztük. 

Hogy miért? Egyszerű. Életemben egyetlen egyszer voltam esküvőn, akkor is olyan picike voltam még, hogy az egészből semmit sem fogtam fel. Ha jól emlékszem, Romániában volt, és nem vagyok benne biztos, hogy az egészen ott voltunk, mert egyedül csak a hosszú, fehér asztalok rémlenek, és az, hogy mindenki eszik. Én még egyszer sem voltam cuki kis koszorúslány, és ami még furább, fogalmam sincs, hogy zajlik egy esküvő. Nem tudom, milyen szokások vannak, vagy hogy mi után mi következik, mi az illendő, és a többi. Nem vagyok teljesen analfabéta, de azért mégiscsak más megtapasztalni valamit, mint különböző forrásokból összekaparni arról az információkat.

A mi családuk nem túl nagy, de kapásból három-négy olyan rokont is tudnék mondani, aki már igazán "házasodós korban" van, és semmi. A közeli rokonságból én vagyok a legfiatalabb, és idáig ennek mindig szívtam a levét, (fogalmam sincs, hogyan kell kisebb gyerekekkel bánni), most meg, hogy végre lehetne benne valami jó, richtig nincs. Az már csak a sors fintora, hogy amióta együtt vagyok a barátommal, náluk két esküvő is megesett, és én egyikre sem voltam hivatalos. 

Persze ez amolyan tipik "first world problem", de azért engem tényleg bánt, hogy fogalmam sincs, hogy megy egy esküvő. Főleg, hogy én mindenképp szeretnék majd, és az kicsit gáz lenne, ha az én esküvőm lenne az első, amin igazából részt is veszek. Mindenesetre ma sikerült csak olyan blogbejegyzéseket olvasnom, amik az álomesküvőről szólnak, így egy kicsit én is eljátszadoztam a gondolattal, hogy számomra milyen lenne a tökéletes nagy nap.

AZ IDŐPONT

Sosem értettem azokat, akik hosszú évekig járnak jegyben, mert számomra az értelmetlennek tűnt. Én úgy vagyok vele, hogy ha már megkérték a kezemet, akkor tudjam azt is, hogy belátható időn belül férjhez megyek, nem csak három-négy év múlva valamikor. Olyan másfél-két év az, ami nekem még ideális lenne. Az esküvőt pedig vagy kora ősszel, vagy kora nyáron tartanám. Mindig is tetszettek az őszies esküvők, de azok is, amikor a menyasszony úgy néz ki, mint egy csodaszép tavasztündér, szóval ez mindenképp nehéz döntés lenne.

A HELYSZÍN

Templomi és polgári esküvőt is szeretnék, utóbbit pedig a lagzival egybekötve erősen szeretném kint tartani, ha lehet, akkor valamilyen vízpart mellett. Egy tó ideális lenne, de a Dunának is nagyon örülnék. Ha pedig egyáltalán nem lesz víz, az sem baj. Számomra a helyszínnel kapcsolatban csak az a fontos, hogy ne beltéri legyen. Nagyon kötődök a természethez, és szeretném, ha meghitt, tündérmesébe illő esküvőm lenne, fákkal, vízzel körülöttünk, felettünk pedig a csillagos égbolttal.

A RUHA

Néha szembejön velem pár esküvői ruha Facebookon, és olyankor mindig elcsábulok és végignézem az összeset, úgyhogy már van egy elég határozott kép a fejemben arról, hogy mit szeretnék. Persze ez még változhat az évek során, meg ki tudja, lehet az, amit kiszemeltem magamnak, egyáltalán nem is áll nekem jól. Egyelőre azonban szerelmes vagyok a csipke felsőrésszel rendelkező ruhákba, és abban is biztos vagyok, hogy nem alakhoz simuló, sellő fazonú ruhát szeretnék. Leginkább az A vonalú, könnyedebb darabok tetszenek, amiknek nincs akkor uszálya vagy szoknyarésze, hogy abban lehetetlen legyen a mozgás, de azért egy jól megszabott, ízléses hercegnős fazon is szép tud lenni.

A DEKOR

Nagyon sok egyedi ötlet kering a neten az esküvői dekort illetően, én pedig szeretném azt is valahogy természetközelivé tenni. Ha tehetem, majd biztos nagyon sok virágot és növényt fogok belefűzni a dekorba, és valahogy a környezetet is szeretném belevonni. Az égősorok használata is nagyon tetszik, és egy olyat is szeretnék csinálni, ahol a leendő férjemmel közös képeink lesznek kitéve időrendben, amolyan "ez a mi történetünk" szerűen. Plusz szeretnék valami kis postaládát, amibe a vendégek bedobhatják a nekünk szánt üzeneteiket, szerintem az is egy nagyon aranyos dolog.


PROGRAMOK
Mint mondtam, nem igazán tudom, hogy milyen szokások élnek jelenleg itt, Magyarországon az esküvőkkel kapcsolatban, én az amerikai filmekben látottakon nőttem fel. Ha jól tudom, nálunk nem annyira szokás beszédeket, esküvői fogadalmakat mondani, de szerintem ez egy csodaszép része az ünneplésnek, és én szeretném, ha az esküvőmön lenne ilyen. Azt mondjuk nem tudom elképzelni, hogy a férjemmel az összes vendég előtt mondjuk el a legbensőségesebb érzéseinket, szóval inkább csak szűk családi körben tennénk fogadalmat, vagy csupán egymás előtt. Meg aztán a cipős játék is nagyon kedves ötlet, olyat is szeretnék.

Ti hogy képzelitek el az esküvőtöket? Szeretnétek egyáltalán esküvőt?