Szerdán hivatalosan is befejeztem a harmadik félévemet, és ami azt illeti, elég büszke vagyok az eredményeimre, még úgy is, hogy ebben a félévben produkáltam a legtöbb négyest. Ez volt eddig a legnehezebb vizsgaidőszakom, összesen 40 kreditet teljesítettem, 8 vizsga és még pár gyakorlat képében. Két szigorlatot is lenyomtam, ráadásul egy hét alatt - és mind a kettő ötös lett, úgyhogy örültem is a fejemnek rendesen. Amire még különösen büszke vagyok, az az, hogy a kognitív és pszichofiziológia vizsgám is ötös lett, szóval a (számomra) fontosabb tárgyakból szerencsére sikerült hoznom a szintet.

Szóval a vizsgaidőszakom lezárásaképp úgy gondoltam, hozok nektek egy bejegyzést arról, hogy szerintem hogyan érdemes a vizsgaidőszakban tanulni, milyen szempontokat célszerű figyelembe venni, kiegészítve egy kicsit azzal, hogy én hogyan alkalmazom ezeket a gyakorlatban, hátha ezzel kézzelfoghatóbb segítséget nyújtok nektek.  Lássuk is!

Tervezd meg a vizsgaidőszakod!
Ez mindenféle túlzás nélkül az egyik legfontosabb lépés, amit a sikeres vizsgaidőszakért tehetsz. A félév végéhez közeledve általában már látja az ember, hogy miből kell majd vizsgáznia, és hogy hány megmérettetés vár rá az elkövetkező másfél hónapban, úgyhogy érdemes már ekkor kigondolni egy optimális vizsgatervet. Amint meghírdetik a vizsgákat, elő egy naptárral, és irány tervezgetni! Érdemes ilyenkor figyelembe venni, hogy melyik vizsgák az igazán fontosak, és melyek azok, amik könnyebbek vagy kevésbé hangsúlyosak. Ehhez átpörgethetitek a tárgyakhoz tartozó anyagrészeket, hogy lássátok, mire hány napot kell majd szánni. Azt sem árt átgondolni, hogy ti hogy tanultok, tudtok-e egyszerre több vizsgára párhuzamosan készülni, milyen a tempótok. Én például képtelen vagyok vizsgaidőszak alatt igazán pihengetni, míg vannak vizsgáim, így szeretem inkább "gyorsan" letudni őket. Van viszont, aki heteket hagy a vizsgái között, mert egyszerűen képtelen egész napokat tanulással tölteni.

Ahogy én csinálom: A vizsgaidőszak első hetére a gyorsan letudható, egyszerű vizsgáimat szoktam tenni, hogy azokkal a későbbiekben már ne kelljen foglalkoznom, és hogy kvázi "belejöjjek" a tanulásba. Aztán próbálom a legnehezebb vizsgáimat fixálni, remélhetőleg nem egymáshoz közel, a maradékot meg szétszórni a fennmaradó időpontokra. Aztán egy órával előbb bejelentkezek a Neptunba és imádkozom, hogy sikerüljön mindent oda felvennem, ahova szeretném.

Találd meg a rutinodat!
Bármilyen színesen és interaktívan is tervezi meg az ember, azért a tanulás nem a legváltozatosabb elfoglaltság, és szerintem a sikeressége javarészt azon múlik, hogy megfelelő rutint állítunk fel hozzá. Az egyetemen (és különösen a vizsgaidőszak alatt) akkora szabadság szakad az ember nyakába, hogy könnyű elcseszni a dolgokat. Emiatt fel kell állítanunk pár megkötést és szabályt önmagunkkal szemben, hogy legyen mihez tartanunk magunkat, és ne a vizsgaidőszak végén döbbenjünk rá, hogy az összes időnket elpazaroltuk. Sokféle tanulási technika van, mindegyiket nyugodtan ki lehet próbálni, akár csak egy napra is, aztán le kell vonni a következtetést, hogy mi működik és mi nem. A lényeg, hogy kiépítsd a számodra legmegfelelőbb tanulási rutint, és megtaláld a hozzád passzoló módszereket. A legfontosabb kérdés itt szerintem az, hogy te inkább este vagy napközben tudsz jobban koncentrálni, valamint az, hogy milyen gyakran igényelsz szüneteket, és milyen hosszúakat. Minden mást ehhez mérten kell megszervezned.

Ahogy én csinálom: Egy tanulós napom úgy szokott kinézni, hogy fél kilenc körül felkelek, aztán hagyok magamnak időt tízig, hogy felébredjek, megreggelizzek, és lélekben rákészüljek az egész napos tanulásra, aztán neki is esek. Általában egyig nyomom, utána hagyok magamnak egy órás ebédszünetet, és folytatom. Az érdemleges tanulás úgy hat-hétig történik, bár előtte még szoktam magamnak hagyni egy nagyobb szünetet (kb. fél órát, de van hogy többet is). Ezután nyolc és kilenc között valamikor abbahagyom a tanulást, és utána már csak pihenek. A délutáni szakaszban egyébként amikor épp úgy érzem, hogy szükségem van egy 10-15 perces szünetre, akkor azt természetesen megtartom.

Az utolsó nap az ismétlésé
Ha elegendő időt hagytál a vizsgáidra, érdemes úgy ütemezni az anyag megtanulását, hogy a vizsga előtti utolsó napon már csak ismételj. Ez nekem mindig nagyon sokat segít, mert ezzel kvázi leellenőrizhetem a tudásomat, és ha úgy veszem észre, hogy valamit még nagyon nem tudok, vagy egyszerűen sosem jut eszembe, akkor azokra koncentrálok. Esetleg kiírom őket, ami (pszichós fun fact) tényleg nagyon hasznos tud lenni, mert az agy bizonyítottan könnyebben idézi fel az általunk generált információt. Persze nem mindig jön ki úgy a lépés, hogy az embernek egy egész napja van az ismétlésre, de szerintem akkor is érdemes legalább egy-két órát arra szánni a tanulás végén, hogy mindent alaposan átismételjen az ember, mert ezáltal áll össze az anyag, és lehet, hogy olyan összefüggéseket látunk meg benne, amit eddig nem, és ami így sokkal könnyebbé teszi az arra való emlékezést.

Ahogy én csinálom: Optimális esetben van egy egész napom az ismétlésre, így amikor tízkor leülök tanulni, azzal kezdem, hogy az összes tételt/diát/témát megpróbálom hangosan felmondani, a lehető legkevesebb segítséggel. Ezáltal kapok egy képet arról, hogy nagyjából hogy megy az anyag, és mi az, ami még ismétlésre szorul. Ha van ilyen, akkor azon újra végigmegyek, elolvasom az egészet, és ha valamit nagyon nem tudok megjegyezni, akkor arra próbálok kitalálni valami emlékeztetőt. (Nekem ilyenkor leginkább az akronímák segítenek.) Utoljára pedig ismét átfutom a diákat vagy az anyagot, és aztán elmegyek aludni.

A két legfontosabb tényező: víz és alvás
Tanulás közben soha, de soha ne hanyagold el ezt a két dolgot! A szervezetednek, és különösképp az agyadnak mindkettőre szüksége van ahhoz, hogy normálisan működhessen, úgyhogy ezeket tényleg nem érdemes elhanyagolni. Vizsgaidőszakban meg főleg nem. A testünk megközelítőleg 60%-a folyadék, és ezért nagyon érzékeny a vízveszteségre: a dehidratáltság már 3%-os víztérfogat csökkenés esetén is jelentkezik. Az alvás pedig szükséges ahhoz, hogy regenerálódjon a szervezet, valamint ahhoz is, hogy az emlékeink konszolidálódjanak. Ami ugyebár egy egész napnyi tanulás után elég fontos dolog. Szóval tényleg a mi érdekünk, hogy erre a két dologra különösen odafigyeljünk, és optimális ellátásban részesítsük a szervezetünket.

Ahogy én csinálom: A vízbevitelemre úgy figyelek, hogy az asztalomon tartok egy vízzel teli poharat, ami ha kiürül, azonnal megyek, és megtöltöm. Tanulás közben akkor iszok belőle, amikor épp úgy érzem, hogy jól esne pár korty. Továbbá egy-két hónapja letöltöttem egy ilyen alkalmazást, ami figyel a vízbevitelemre, és közben még aranyos növénykéket is növeszthetek (Plant Nanny) - ez is sokat segít abban, hogy "tudatosan" igyak. Az alvásról meg annyit, hogy igyekszem minden nap 8 órát aludni, még a vizsgáim előtt is.

Ezek lennének az én tippjeim, remélem hasznosnak találtátok őket! :) Ti hogyan készültök fel a vizsgáitokra, hogyan tanultok?

Van egyfajta ciklikusság abban, hogy mikor érzem magam a legborzasztóbban az év során, és ez nem meglepő módon legtöbbször egybeesik a vizsgaidőszakokkal. Elsődlegesen nem is azért vagyok ilyenkor szarul, mert sokat kell tanulni és szenvedek az anyaggal - mindig is könnyen tanultam, szeretek tanulni, és már vagy ezerszer letisztáztam itt a blogban, hogy a pszichológia szak (számomra) nem olyan nagy ördöngősség, abszolút hozható a követelmény. Szóval nem a vizsgák viselnek meg ilyenkor, legalábbis nem az enyémek. Hanem a barátomé. Ő mindig sokkal jobban szenved velük, mint én, és sajnos van, hogy bukja őket. Úgyhogy nála tényleg lehet izgulni a vizsgaeredményekért.

Azt már korán megtanultam, hogy vizsgaidőszak alatt nem fogjuk egymást túl gyakran látni, mert nekem is tanulnom kell, és neki is: nekem azért nincs időm, mert egyszerre sok vizsgám van, neki pedig azért, mert nehéz vizsgái vannak. Szóval ilyenkor a heti egy találkozás lehetetlen. Még egyszer mondanám: ezt már korán megtanultam.

Idén azonban ezerszer szarabb a helyzet, mert mindketten másodévesek vagyunk, és a barátomnak jelenleg nemhogy a vizsgáiért kell küzdenie, hanem a félévéért is. Anatómiából nem kapott aláírást, biokémiából dékánit kellett kérnie, mert háromszor megbukta. Szóval finoman szólva szarul áll. Nekem meg összesen nyolc vizsgám van, ebből kettő szigorlat, ami még hátra van, és kezdek belefáradni. Nem csak a tanulásba, hanem úgy mindenbe.

Három hete alig van életem, a barátomat utoljára szilveszterkor láttam úgy kemény fél napra, aminek a nyolcvan százalékát alvással töltöttük, és még két hétig nem fogom látni. Közben úgy fél órányi távolság van köztünk Budapesten. De ő nem jön át hozzánk tanulni, mert négy másik lány mellett nem tud és nem is szeret. Jó, megértem. Nem beszélünk telefonon, csak ha én külön kérem, mert ő erre nem gondol, nincs rá igénye, nem szeret. Jó, nagy nehezen megértettem. Gondolom a videóhívással ugyanez a problémája, azt már fel sem vetettem.

Azt mondja, hogy ez neki így teljesen jó, mert tudja, hogy miért nem találkozunk és miért küzd, és neki elég a tudat, hogy bármi baja van, én ott vagyok neki és támogatom. Csakhogy ezt meg nem engedi, mert bármikor valami szarság éri az egyetemen, akkor kizárja az egész világot, köztük engem is, mondván ezt ő magában szokta lerendezni. Úgyhogy még jó, hogy ott vagyok neki, ha baj van. Pár napja nagyon szomorú lettem emiatt az egész miatt, és kiadtam neki is, hogy mi van, de körübelül sehova sem jutottunk. Nem tudom, hogy azért, mert innen tényleg nem lehet semerre sem mozdulni, és az egyetlen jó taktika, ha kivárunk, vagy azért, mert ő nem akar változtatni. Nem miatta kéne változtatni, mert ő ezek szerint ebben jól érzi magát, de én meg nem, szóval jól esett volna valami kompromisszum... közben viszont zavarni sem akarom a kiborulásaimmal, mert félek, hogy aztán miattam bukná el a félévét. És az akkor még szarabb lenne.

Szóval két napja úgy döntöttem, lezárom ezt most egy kicsit magamban. Elnyomom az egészet - az elnyomás amúgy egy érett elhárító mechanizmus, jövök személyiségpszichológia szigorlat -, és nem törődök vele. Tudatosan. Nem írok a barátomnak, nem keresem, nem nyavalygok, stb. Ha ő akar, ír. Ha ő szeretne beszélgetni, beszélgetünk. Ennyi. Úgyis egész nap tanulok, este pedig a családommal vagyok.

Eddig egész jól működik ez a taktika, mert nem nagyon gondolok másra, mint a vizsgáimra és az elkövetkező pár napomra. Szóval szerintem ez lesz 24-éig. Aztán valamikor találkozunk, és meglátjuk, mi lesz.

Máskülönben azért is szomorú vagyok, mert két barátnőmtől is mostanában búcsúztam el, ugyanis mindketten Erasmusra mennek a következő félévben. Az egyikőjük régi jó barátnőm a gimiből, és bár mostanában amúgy sem találkozunk sokat, nagyon sokat jelent nekem, és tudom, hogy borzasztóan hiányolni fogom. A másik lány pedig a legjobb egyetemi barátnőm, akihez eddig a legközelebb éreztem magam ebben a másfél évben, és őszintén fogalmam sincs, hogy milyen lesz nélküle ez a félév. Ő pont tegnap érkezett meg Írországba, de már most hiányzik. Furcsa belegondolni, hogy most négy hónapig nem találkozunk.

Ne haragudjatok, hogy ez most egy panaszkodós bejegyzés lett, de nem bánom, mert erre (is) van a blogom, nekem jól esik kiírni magamból a bánatomat. Remélem nektek jobban telik ez az időszak, mint nekem.