Miután megnéztük a cápaetetést, elindultunk Koppenhága belvárosa felé, azzal az acélos elhatározással, hogy először is ebédelünk valamit, mert lassan már alig jártunk az éhségtől. Végül a Torvehallerne nevű "piacon" kötöttünk ki, ami az igazán sokszínű és színvonalas ételeiről híres. Hosszas (és kétségbeesett) keresgélés után aztán egy kásázónál kötöttünk ki (igen, Koppenhágában még olyan hely is van, ami direk csak sós és édes kásákra specializálódik), ahol mindenki rendelt magának valamit. Én édes kását kértem, mogyoróvajjal, mogyoróval és banánnal, és hát be kell vallanom, hogy amilyen jól nézett ki, olyan rossz is volt... semmi íze nem volt, és mindenből nagyon keveset adtak, úgyhogy rendesen el voltam keseredve, főleg, hogy a többieké teljesen rendben volt. Végül ezt a problémát sikerült megoldanom az egyik barátnőmmel, aki meg túl édesnek érezte a saját kásáját, így összekevertük a kettőt.

Kései ebédünk után elsétáltunk a Rosenborg kastélyhoz, ami aznap már az utolsó állomásunk volt. Bejártuk az egész kastélyt, aztán megnéztük a koronaékszereket is, pihenésképp pedig ücsörögtünk kicsit a kastélyudvarban. Sajnos mire kiértünk, pont bezárták a kertet, szóval odakint már nem tudtunk sokat nézelődni, de talán nem is volt ez baj, mert addigra már nagyon el voltunk fáradva mind a négyen.

Másnap a dán királyi család lakhelye, az Amalienborg és környéke volt tervben, így reggel itt is kezdtük a városnézést. Egész szép időnk volt, úgyhogy kellemes volt felsétálnunk a parttól a következő állomásunkig, a Christiansborg-palotáig. Ez a csodaszép épület ad otthon a dán parlamentnek és a legfelsőbb bíróságnak is, sőt, még a miniszterelnök irodája is itt található, amit teljesen megértek, mert valami csodaszép az egész hely. Ráadásul turisztikai szempontból nagyon érdekes is, mivel a királyi istállóktól kezdve a konyhán át a fényűző fogadószobákig mindent meg lehet tekinteni. Még középkori romok is találhatóak a vár alatt, ami ékes bizonyítéka annak, hogy már  évszázadok óta építkeztek a palota helyén. (Jelenleg amúgy a harmadik Christiansborgot tekinthetjük meg, mivel az előző kettő leégett.)

Ezután elsétáltunk egy burgerezőhöz, ami a Gasoline Grill nevet viseli, mégpedig egy egészen szembetűnő ok miatt: a hely tulajdonképpen egy aprócska benzinkút a város közepén, és igen, tényleg lehet náluk tankolni. Mi egy sima menüt vettünk a barátommal közösen - ami olyan 4000 forintba fájt -, de én ilyen finom és minőségi hamburgert még nem ettem, úgyhogy végül nem bántam meg, hogy ennyi pénzt kiadtunk rá. 

Miután valamelyest kipihentük magunkat, elindultunk a Rundetaarn felé, ami tulajdonképpen egy kerek torony (szó szerint ezt jelenti a neve), ami még a 17. században épült, és eredetileg  egy obszervatórium szerepét töltötte be. Manapság inkább már csak egy szép kilátóhely Koppenhágára. Nem is időztünk itt sokat, mert bár a látvány tényleg gyönyörű volt, a szél kegyetlenül fújt, úgyhogy öt perc alatt elegünk lett a nézelődésből. Inkább megindultunk Christiania felé, ami Koppenhága egy autonóm városrésze, és nagyjából olyan, mint egy hippi kommuna. 2004-ig még a fű nyílt árulása is megengedett volt, mostanra elvileg ezt már szabályozzák... gyakorlatilag pedig egy egész tér van a fűárusoknak szentelve, akik kis üvegcsékben árulják különféle minőségű és fajtájú kannabiszukat.

Nagyon érdekes élmény volt Christianiában járkálni, de ha őszinte akarok lenni, engem kicsit megijesztett a hely a maga nagy szabadosságával. Voltak ott nagyon fura, egészen aggasztó alakok, akikről lerít, hogy kicsit jobban be vannak állva a kelleténél, és sok ház is gondozatlan, romos volt. Én biztosan nem nevelném fel szívesen egy ilyen közegben a gyermekeimet, de hát kinek a pap, kinek a papné.

A harmadik napon délelőttre múzeumozás és hajókázás volt beiktatva, késő délutánra pedig a Tivoli vidámpark. A Glyptoteket-ben kezdtünk, ami leginkább egy szobormúzeum, de láttunk bőven festményeket és egyéb kiállítási darabokat is (többek között múmiákat is). Szerintem egy látogatást mindenképp megér, már csak a gyönyörű és hangulatos téli kertje miatt, ami egy valóságos oázis a múzeum közepén. Miután végeztünk a művelődéssel, visszatértünk Nyhavn színes házikóihoz, kerestünk magunknak egy szimpatikus hajót, és a vízről is megtekintettük Dánia fővárosát. Az egyik legkellemesebb élményeim közé tartozik a koppenhágai csatornákon való hajókázás, főleg, hogy még verőfényes napsütést is kaptunk, és a túravezetőnk énekelt nekünk egyet.

Ezután már csak a Tivoli vidámpark várt ránk, ami Európa második legrégebbi vidámparkja (az első szintén Dániában van amúgy), és olyan, mint egy igazi tündérmese! Megbabonázott a hangulat, ami körbelengte az egész helyet, egyszerűen olyan sokszínű és csodás volt minden. Voltak szökőkutak,  pavilonok és parkos részek, ahol pávák járkáltak szabadon, és ahol megpihenhettél egy kicsit a nagy forgatag közepén, de még egy tavacska is volt, ami felett egy aranyos kis híd vezetett át. Mindezek mellett persze voltak izgalmas szerkezetek, amikre fel lehetett ülni, és még ingyenes előadások is. Mi meg is tekintettünk egy rövidke balett előadást, amíg ott voltunk. Sajnos felülni nem ültünk fel semmire, mert a többiek úgy ítélték, hogy már elég pénzt költöttünk, de én a mai napig bánom egy kicsit ezt a döntésünket. Elvégre nem mindennap jár az ember Koppenhágában.

Késő estig akartunk maradni egyébként, hogy megnézhessük a lézershow-t, ami mindig a nap végén kerül bemutatásra, de annyira hideg volt, hogy 9 körül inkább úgy döntöttünk, visszamegyünk a szállásra, ezzel befejezve az utolsó teljes napunkat Koppenhágában. Másnap délután már indultunk haza, előtte pedig csak arra volt már időnk, hogy gyorsan megnézzük a botanikus kertet a város szívében. Este már (sajnos) ismét Budapesten voltunk.

Így fedeztük hát fel Koppenhága városát négy szuper nap alatt, ami tele volt nevetéssel, szépségekkel és élménnyel. Ti jártatok már Dánia fővárosában, vagy szeretnétek egyszer eljutni oda? Mi az, amit kihagyhatatlannak tartotok egy koppenhágai utazásból?