Hétfőn kezdődik a második félévem, és gondoltam előtte még írok ide egy amolyan helyzetjelentős posztot arról, hogy miként töltöttem a vizsgaidőszakom utolsó (szabad) heteit, meg hogy milyen érzésekkel indulok neki a tavaszi félévnek. Rég volt már a blogon ilyen jellegű személyes bejegyzés, de most összegyűlt bennem annyi élmény, hogy írjak róla, szóval lássunk is neki!

Január 19-én fejeztem be a vizsgáimat, és még aznap este elmentünk az egyik lakótársammal ünnepelni az Ahoy! forró csoki bárba, amiről majd egy másik bejegyzésemben kicsit bővebben is fogok írni, most viszont legyen elég annyi, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és eszméletlenül finom volt a forró csokijuk: én mogyoróvajasat ittam kis pillecukrokkal a tetején, és teljesen olyan volt, mintha belekevertek volna az italomba fél bödön mogyoróvajat, imádtam. Egyébként 19-én reggel betegen keltem fel (fogalmam sincs, hogyan...), és egész nap nagyon rosszul voltam, így hatalmas lelkierőmbe került ez a kis kiruccanás, de maximálisan megérte.

Péntektől keddig aztán otthon pihengettem, és végre kiélveztem, hogy van időm mindenre. Elsősorban sorozatokat néztem, de szorgalmasan olvastam is az Anna Kareninát, amit azóta be is fejeztem, a Legyek Urával egyetemben. Szerdától péntekig aztán ismét Budapesten tartózkodtam, szimplán azért, mert addigra a barátom is végzett az összes vizsgájával és végre volt időnk egymásra. Szerdán az egésznapos fetrengésnél és a sorozatnézésnél tovább nem jutottunk, mert ő borzasztóan másnapos volt. Este viszont összeültünk pizzázni a lakótársaimmal, én kipróbáltam a barátom gépén a Far Cry Primalt, közben pedig zenét hallgattunk és beszélgettünk.

Csütörtökön elmentünk kettesben ebédelni a Bamba Marhába: mindketten először jártunk ott, és engem száz százalékosan meggyőzött a hely. Nem mondom, hogy olcsó (két menüért nagyjából ötezret fizettünk), viszont cserébe minden rohadt finom. Utána én még forró csokiztam egyet, mert nagyon izgalomba hozott a Levendula széles és különleges kínálata, szóval kértem magamnak egy kardamomosat. Aztán mivel úgyis a Deákon jártunk, és a barátom még sosem evett Donut Library-s fánkot, ezért oda is betértünk és vettünk magunknak egy-egy fánkot elvitelre.

Pénteken a Tropicariumban jártunk, ami szintén nagyon kellemes élmény volt, csomó viccesen kinéző halat találtunk és a nagy akvárium csodálatos volt, órákig tudtam volna nézni, ahogy a cápák és a ráják elúsznak a fejem fölött. Élményekkel is gazdagodtam, ugyanis simogattam ráját, sőt még azt is megtapasztaltam, hogy milyen, amikor egy kisebb rája megráz. Plusz ettem nagyon finom levendulás nyalókát és kaptam a barátomtól egy nagyon aranyos cápa-rája (nem tudtuk eldönteni igazán, hogy mi akar lenni) plüsst.

Februárig elsejéig ismét otthon voltam, tovább folytattam a semmittevést és a láblógatást, aztán ismét Pestre váltottam, mert úgy volt, hogy a barátommal szerdán elmegyünk korizni, de aztán egész nap esett az ónos eső, így elnapoltuk a dolgot - bár hogy mikorra, arról még nem született döntés. Szerda este aztán megünnepeltük a lányokkal az első sikeres félévünket, az albérletben iszogattunk egy kicsit, aztán tizenegy felé elindultunk a Kraftba. Nagyjából fél négyig táncoltunk, és azt kell mondanom, hogy rohadt jó volt végre kicsit bulizni, nagyon hiányzott már egy ilyen este. Elég viccesre is sikeredett.

Másnap reggel aztán részt vettem az egyik szaktársammal életem első hivatalos jóga óráján, egy igazi jóga stúdióban. Mivel náluk az első óra ingyenes, ezért nem is kellett érte semmit sem fizetnünk, viszont tapasztalatnak nagyon jó volt - így már van mi alapján mérlegelnie az embernek, hogy akar-e bérletet venni hozzájuk, vagy sem. Igazából nekem összeségében pozitív élmény volt, bár voltak furcsa dolgok azalatt a másfél óra alatt (a végén öt percig csak feküdtünk, és volt hozzá takarónk... egy férfi még horkolni is elkezdett). Jövő héten a polefitnesst szándékozom ugyanígy kipróbálni.

Szombat délelőtt helper képzésen vettem részt a barátommal együtt, ami valószínűleg sokatoknak most semmit sem mond, úgyhogy pár szóban felvázolnám, hogy mi ez a Helperek - Önkéntes Segítők Közhasznú Egyesülete dolog. Tulajdonképpen ahogy a neve is mondja, olyan emberekből álló szervezetről van szó, akik önkéntes munkát végeznek különféle fesztiválokon és kisebb-nagyobb rendezvényeken, koncerteken. Minden évben indítanak képzést, így minden évben lehet is hozzájuk csatlakozni - idén nekem is megtetszett a dolog, így jelentkeztem is önkénteskedni.

A képzés menetéről nem volt valami sok információm, így igazából úgy indultam neki az egésznek, hogy majd meglátjuk, mi sül ki belőle. A bemutatkozó alkalom alatt aztán kiderült, hogy a képzés elég kemény, februártól egészen a tavasz végéig kitart, tehát minden szombaton fent kéne maradnom Budapesten, csak ezért. A képzés után aztán van egy tábor, majd írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsga is, ami az elmondásuk szerint szivatós és rendesen meg lehet rajta izzadni, úgyhogy muszáj rá sokat tanulni. Meg aztán az is kiderült, hogy itt tulajdonképpen mindenkit járőrnek képeznek (vagyis olyan embernek, aki a fesztivál területét járja és elsősegélyt nyújt a rászoruló embereknek), ami azért bajos, mert én rosszul vagyok a vértől, és nem is jelentkeztem járőr divízióba.

Szóval most épp ez lóg a levegőben, és nem igazán tudom, hogy mennyire érdemes számomra folytatni ezt a képzést... egyrészt szuper lehetőségnek hangzik, hiszen így ingyen juthatnék el fesztiválokra, és egy színes, befogadó közösség tagja lennék, másrészt viszont marha nagy meló. Már a képzés is jókora áldozatokkal járna a részemről, főleg, hogy nekem a szakmai előrehaladásomhoz semmit sem tenne hozzá (nem úgy, mint a barátoméhoz). Persze az elsősegélynyújtás fontos, és ez a tudás alkalmazható a mindennapokban, meg az ilyen témájú előadások engem nagyon érdekelnek, de ahogy anya is mondta, számomra ez nem lehet más, csak szórakozás. Ahhoz képest viszont elég nagy lemondásokkal járna.

Nem tudom. Az is benne van a dologban, hogy ez egy elég nagy élmény, és valahol mélyen szar érzés a számomra, hogy ha abbahagyom, elbukom tőle, ráadásul úgy, hogy közben a barátom végigviszi azt a haverjaival. Ami egyébként tök jó, csak... így még kevesebb időt tudunk majd együtt tölteni. Ugrott a péntekenkénti közös hazaút, ami kis túlzással nagyjából az egyedüli közös programunk volt az első félévben. Plusz így biztos a szombati programokhoz se lenne sok kedve, mivel sietne haza. És akkor a szüleiről ne is beszéljünk, valószínűleg ők sem örülnének, ha még szombatonként se láthatnák a fiukat. Mindegy, majd alakul valahogy az egész.

Este egy nagyon régi és kedves barátom 19. születésnapi bulijára voltunk hivatalosak otthon, szóval a képzés után mindketten siettünk haza, aztán este a buliba. Eszméletlenül jó érzés volt végre kicsit összejönni a régi barátaimmal, beszélgetni meg iszogatni velük, mint a régi szép időkben. 

Hajnalban gyalog jöttünk haza, és nekem természetesen sikerült megfáznom a nagyjából 20 perces sétaút alatt, így az utolsó hetemet betegen töltöttem itthon - még most is ramaty állapotban vagyok. Tegnap mozizni voltam egy barátnőmmel, a Miért pont ő? című vígjátékot néztük, és nagyon jól szórakoztunk rajta. Nem mondom, hogy az év filme, de egyszer nézhető, és egész vicces is. Ha lesz rá alkalmatok, nézzétek meg, de azért moziba ne menjetek el érte - kivéve, ha szuper a társaság, mert akkor nagyon jót fogtok szórakozni rajta (meg egymáson).

Ti mivel töltöttétek utolsó egyetem mentes napjaitokat? Voltatok valamerre szórakozni vagy kikapcsolódni?