Újabb egy év

by - Saturday, September 28, 2019


Tegnapelőtt volt a 22. születésnapom. Tegnapelőtt csütörtök volt, ami rendszerint a hetem legnehezebb, leghosszabb napja. Hatkor keltem, hogy beérjek a reggel 8-as kötelező testnevelésre, (ami alapból egy vicc, és utálom, hogy egy egyetemen erre kényszerítik a diákokat, hogy minden választási lehetőséget mellőzve csakis középiskolai szintű tesiórája járva mozogjanak), aztán anat gyakon ismét mindenkit kikérdezett a gyakvez, és habár nekem egy nagyon egyszerű kérdést adott, nem tudtam megtalálni a kérdéses izmot a preparátumon, szóval kaptam egy szép mínuszt, és valószínűleg mindenki hülyének nézett, főleg a gyakvezem. Ezután még végigültem két előadást, majd hazaájultam és szomorkodtam egy kicsit magamban, mielőtt 8-ra visszamentem volna a városba a gólyahajó miatt. De azért előtte még jól összevesztem a barátommal, amikor ő is hazaért, csak hogy kerek legyen a nap.

Összeségében elég rossz születésnapom volt. Ezért természetesen valamennyire én vagyok a felelős - nagyjából életemben először nem vártam a születésnapomat, és már úgy keltem fel, hogy ez rossz lesz. Nem akartam 22 lenni. A mostani élethelyzetemben sajnos nem csak egy egyszerű szám a korom, hanem egy tükör is, amibe nem szívesen nézek bele. Nem kellene ekkora feneket kerítenem a dolognak, de egyszerűen úgy érzem, hogy "el vagyok késve" az életben, és nem tudok nem gondolni arra, hogy amúgy most lehetnék simán negyedéves is, ha anno másképp döntök. Hülyeség, tudom, meg persze a 22 az még nagyon fiatal, előttem az egész élet, meg minden ilyesmi, de akkor is... ha belegondolok, hogy 2-3 év múlva minden barátom végleg befejezi az egyetemet és  dolgozni fog mint egy normális felnőtt, én meg jóesetben is csak harmadéves leszek az orvosin, legszívesebben kikaparnám a szemem. De hát én választottam ezt az utat, szóval a következményeit is én kell elviseljem (meg szegény szüleim), szóval befoghatom.

De nem siránkozni jöttem a blogra, hanem azért, hogy írjak arról, milyen számomra az orvosin, milyen élmények értek eddig, és hogy milyen tapasztalatokat szereztem az első három hétben. Végigzongorázom gyorsan az óráimon, mert igazából azok képezik a dolog velejét, de aztán írok kicsit bővebben a benyomásaimról is. Szóval milyen óráim is vannak első félévben? 

  • orvosi terminológia - aka latin, ami igazából olyan, mint egy sima nyelvóra, ahol ragozni tanulsz meg ilyenek, csak nagyon specifikus szókinccsel. Egyelőre marha hasznosnak érzem az anat mellé, mert segít abban, hogy ne csak vakon bemagoljam az összes képlet nevét, hanem meg is értsem bennük a logikát. A tanárnőnk nagyon aranyos, és jól tanít, szóval összeségében szeretem ezt az órát. Nem a kedvencem, és nyilván közel sem a legizgalmasabb, de nagyon praktikus, és tényleg segít az anatómia megértésében.
  • makroszkópos anatómia - heti egy előadás, és három bonctermi gyakorlat. Egyértelműen ez az egyik legnagyobb kihívást jelentő tárgyam, és nem csak azért, mert nagyon sokat kell tanulni rá, hanem mert számomra már az is kérdés volt, hogy hogyan fogom bírni a boncolást. Büszke vagyok magamra, mert egyelőre teljesen jól bírom: igazából amikor ott vagy, hogy csinálni kell, tényleg elég könnyű elvonatkoztatni. Maga a gyakorlat pedig nagyon izgalmas, imádom amit tanulunk, mert egyszerűen lenyűgöző az emberi test összetettsége, de pontosan ezért elég nehéz is az anyag, főleg úgy, hogy nekem borzalmas a térlátásom. A gyakvezünk nagyon kemény, de jól is tanít, szóval nincs panaszom rá.
  • orvosi kémia - heti két előadás, kéthetente egy gyakorlat. Kicsit orvosisabb és kicsit emeltebb, mint az emelt kémia anyaga, de összeségében semmi különleges eddig. A gyakorlatokat egyébként élvezem, annak ellenére hogy három órásak és egy orosz anyanyelvű tanárnő tartja, aki kb. töri a magyart, így alig érteni, hogy mi a fenét magyaráz. Eddig mindkétszer titráltunk, ami mókás dolog, az előadásokat meg nagyjából tudom követni, szóval tényleg nem rossz óra.
  • sejttan - heti egy előadás és gyakorlat. Az anatómia mellett a másik nagy kedvencem, bár inkább a gyakorlat, és nem az előadás, de amúgy ott is mindig érdekes dolgokról van szó, csak az előadó hangja nagyon kellemes és általában emiatt küzdenem kell az elalvással. A gyakorlatokon amúgy főleg mikroszkópozunk, szóval hogy a fenébe ne szeretém.
  • orvosi biofizika - heti egy előadás és gyakorlat. Na ez valószínűleg a legkevésbé szeretett tárgyam, mert egyszerűen egy olyan tárgy, aminek a nevében benne van hogy fizika, jó már nem lehet. Amúgy valahol mélyen ez is érdekes, de sajnos annyira nem, hogy nagyon motivált legyek a tanulására. Pedig kellene. Az összes órám közül ezt tudom a legkevésbé követni, mert sötét vagyok a fizikához és a matekhoz, szóval erre nagyon rá kell majd gyúrnom a félév során.
  • orvosi kommunikáció - heti egy (5x előadás, a többi gyakorlat). Pszichósként ez talán a szívemnek legkedvesebb óra, főleg úgy, hogy szerintem nagyon fontos dolgokat és készségeket próbálnak nekünk átadni ezen az órán. Én mindig is úgy gondoltam, hogy egy orvos lehet bármennyire is okos, igazán jó csak akkor lesz, ha emberszámba veszi a betegeit és képes velük normálisan kommunikálni. Szóval nagyon örülök, hogy van ilyen óra, csak sajnálom, hogy az évfolyam többsége nem veszi komolyan, merthogy ez úgyis könnyű.

Ezek mellett még van elsősegélyünk, de az csak három előadás és három gyakorlat, meg alapozó kémiánk és fizikánk is, de valahogy egyiket sem tartom igazán olyan tárgynak, amit a fentiekkel együtt kellene megemlítenem. Maga az órarendem elég kaotikus, sajnos nem mi pakoljuk össze magunknak, hanem egyetemi szinten előre ki van adva minden csoportnak a sajátja, úgyhogy én minden reggel 8-ra megyek (kivéve az első 5 héten hétfőn), és tele van lyukakkal az órarendem. De az épületeinket legalább kedvelem, az EOK gyönyörű, az Anat Intézetnek is megvan a maga varázsa (főleg a múzeumnak, ahonnan lehet csontokat kölcsönözni), a NET meg hát... a NET. 

A három hét alatt egyébként máris sokat tapasztaltam, nagyon érdekes, hogy mennyire más ez az egyetem, mint a pszichó. Vagy igazából bármilyen más egyetemi képzés - és ezt most nem azért mondom, mert úgy gondolnám hogy az orvosi a legnehezebb szak és a medikusokat külön kell kezelni, mert azt érdemlik (sok ilyen szaktársam van amúgy, és borzasztó mód idegesít ez a mentalitás), hanem egyszerűen tényleg azt gondolom, hogy azok a dolgok, amiket ezen a szakon megtapasztal az ember, azok tényleg eléggé elkülönítik ezt a képzést a többitől. Gondolok itt a boncolásra, a procedúrákra amiket később megtanulsz, stb. Erről egy egész bejegyzést tudnék írni, de röviden és tömören annyi, hogy szerintem a medikus képzésnek megvannak a maga rítusai, amitől kicsit olyan az egész, mint egy beavatódás. Én ezt nagyon megtisztelőnek érzem, és hálás vagyok a lehetőségért, mert csodásan izgalmas és szép dolgokat tanulunk. 

Azért nem minden móka és kacagás, bőven vannak félelmeim és nehézségeim is, például elég fura, hogy 3 évvel idősebb vagyok kb. minden csoporttársamnál. Néha nagyon érződik a különbség, ami nem baj, csak még nem mindig tudom a helyén kezelni a dolgot. Egyébként a csoportom többsége aranyos, de itt is megy a klikkesedés rendesen, és néha még nehezen találom a helyem. (Leginkább azért, mert több külön kis csoportból szeretek embereket, ami azért vicces, mert pszichón is pontosan ez volt a problémám.) De például a tegnapi nap folyamán nagyon sok csoporttársam felköszöntött és megölelgetett, ami irtó jól esett.

Egyelőre ezeket a tapasztalatokat szerettem volna megosztani veletek, remélem valamennyire számotokra is érdekes volt a dolog :) Elnézést, hogy kicsit összeszedetlen voltam, valahogy nehezen írok erről a témáról úgy, hogy az más számára is értelmes legyen és ne csak egy hatalmas gondolatpacsni a fejemből. 

Vigyázzatok magatokra, remélem mindenkinek kellemesen telik a szeptember!

You May Also Like

0 comments