Warning: Egy többnyire inkoherens, spoilerrel teletűzdelt véleménynyilvánítás következik a Mr. Robot utolsó évadáról. Csak saját felelősségre olvass tovább! Komolyan, ha még nem láttad a Mr. Robotot, és szeretnéd megnézni (amit nyilván szeretnél, mert nem vagy hülye, ugye), akkor ne olvass tovább mert elrontod a saját szórakozásod. Mondjuk nagyjából már senki sem jár erre, szóval ezt leginkább magamnak írtam. Na kezdjük.

Hogy őszinte legyek, a Mr. Robot végigkísérte az elmúlt 3-4 évemet, de nem olyan meghatározó  módon. Éppenséggel mindig is ott volt az agyam egyik kis eldugott zugában, de az évadok között valamiért nem sokat gondoltam a sorozatra, kivéve idén, mert tudtam, hogy a 4. évad egyben az utolsó is lesz, úgyhogy hatalmas kíváncsisággal (és nagy elvárásokkal) számoltam a hátralévő napokat, mígnem ősszel végre visszatért laptopom képernyőjére Rami Malek küszködő hackerfiúja, a mi drága és egyetlen Elliot Aldersonunk. Igazság szerint amikor belevágtam az utolsó évadba, nem igazán voltam képbe - már fogalmam sem volt, hogy pontosan mi történt az előző évadokban, és hogy pontosan milyen függővéggel hagytuk magukra a fontosabb karaktereket. Aztán ott volt az évad egész marketing setupja, ami nagyon nem tetszett. Borzasztóan ráépítették az egészet arra, hogy karácsony előtt fog befejeződni a sorozat, és a 4. évad is karácsony környékén fog játszódni, én meg utálom ezt, úgyhogy a sok havas-karácsonyos promó képpel nem sikerült nagyon felkelteniük a figyelmemet.

Mindegy, természetesen amint kijött az első rész, azonnal megnéztem, és még izgultam is, mint valami kisgyermek, aki először jár egy cukorka boltban. Már nem emlékszem pontosan, hogy miről szólt az első rész, de azt tudom, hogy Angelát, az egyik központi szereplőt már az első percben mindenféle körülményeskedés nélkül megölték, szóval erősen belekezdtünk ebbe az utolsó évad dologba. Onnantól kezdve aztán rendesen féltettem az összes karaktert, és hát... nem hiába. Az évad során még nagyon sok fontos szereplőtől búcsúztunk el, köztük személyes nagy kedvencemtől, Tyrell Wellicktől is. (Az ő halála amúgy azóta is fáj, mert szerintem többet is ki lehetett volna hozni a karakteréből, meg jobban is el lehetett volna varrni az ő szálait, de ha belegondolok, hogy Angela hogy végezte... igazából Tyrell még jól is járt, komolyan.)

Baby boy, baby.

Szóval a veszteségek után nézzük magát a történetet! Számomra ez az évad valahogy végig darabosnak érződött, mintha Sam Esmail minden kreatív rendezői ötletét most akarta volna megvalósítani ebben az utolsó 13 epizódban. Volt itt olyan rész, ahol össz-vissz két szót szóltak egymáshoz a karakterek (stílusosan az epizód elején és aztán a végén), volt ahol végig egy erdőben bolyongtak, és volt, ahol egy teljes (ámbár elég bizarr) pszichoterápiás ülést kaptunk. Félreértés ne essék, majdnem az összes részre 10/10-es értékelést adnék bárhol, mert önmagukban zseniálisak voltak, de ugyanakkor stílusban néha annyira különböztek, hogy néha nem bírtam őket koherens fonállá fűzni a fejemben. Plusz néha olyan furcsán siettetett érzésem támadt, szerintem ezt a sok történetszálat, amit megpróbáltak 13 részbe belesűríteni kicsit jobban ki kellett volna nyújtaniuk, mondjuk 20 részre. Például nekem eléggé a semmiből érkezet az egész Deus Group dolog, meg olyan furcsa helyre volt beékelve a Cyprus Bank és a végső hack is, valahogy minden olyan gyorsan  (és relatíve egyszerűen) történt, hogy nekem kicsit hihetetlenné vált az egész. 

Na de ennyit a negatívumokról, amik komolyan annyira eltörpülnek a pozitívumok mellett, hogy nem is érdemes rájuk több szót fordítani. Mert jóélet. Egyrészt ez a sorozat technikailag a tökéletes sorozat - ez a rendezői munka, zenei aláfestés, képvilág és vágás, amit hoztak az évad során az egyszerűen hihetetlen. De nem ez a lényeg, ez csak a szép körítés a valóban fontos dologhoz: a sztorihoz. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ez a legjobb történetszövéssel bíró sorozat, amit valaha láttam.

Hogy miért? Mert alaposan végigondolt, hihető, okos, és legfőképpen nagyon emberi. Igen, Mr. Robot az első látszatra arról szól, hogy egy béna kis hacker gyerek megpróbál harcba szállni a felső 1% 1%-ával (és ezáltal magával a kapitalizmussal is, lol), de a 4. évadra tiszta lesz, hogy ez csak a sallang, egyfajta "csőbehúzás" hogy a sorozat elmondhasson egy sokkal fontosabb történetet. Egy történetet, ami végső soron traumáról, mentális betegségről, és emberi kapcsolatokról szól. A 4. évad során teljesen letisztul előttünk Elliot Alderson szívszorító története, és új megvilágításba kerül az egész történet, amit eddig a pontig elmondott nekünk a sorozat. Ahogy fény derül Elliot "szörnyetegére" és gyermekkori abúzusára az egész egyszerűen széttépte a szívemet: zokogtam, miközben néztem a részt, utána pedig egész este üresnek éreztem magam. A 4. évad ebben különösen mesteri volt - nagyon sok intenzív érzelmet éltem át a nézése során, a legmélyebb szomorúságtól kezdve az ujjongó örömig minden volt itt. 

És akkor hogy ejtsek pár szót a tényleges lezárásról is: csodás volt. Egy olyan végső csavart kaptunk, ami nem volt erőltetett, mégis kellő arculcsapásként érződött a néző számára. Engem lenyűgözött az a körültekintő okosság, amivel 4 évad során megalapozták ennek a végső csavarnak a legitimitását. Szerintem manapság nagyon ritka az olyan sorozat, ahol a rendező már a sztori kezdetétől fogva pontosan tudja, hogy hova szeretné eljuttatni a szereplőit (és a nézőket) és a végsőkig kitart az elképzelése mellett. Az egész Mr. Robot olyan zseniálisan van felépítve, hogy legszívesebben azonnal újranézném az egészet a legelső résztől kezdve, hogy minden apró kis utalást elcsípjek, mert szerintem így, hogy tudom mi a vége a sztorinak, egészen más élményt fog nyújtani a nézése.

Komolyan mondom, ennek az egész bejegyzésnek semmi de semmi értelme, csak szerettem volna kiírni az érzéseimet a végső évaddal kapcsolatban, mert tényleg úgy érzem, hogy ez most valami különleges, valami zseniáls volt, amit mindenkinek meg kellene ismernie. Ennél okosabb történetépítéssel, és ennél meghatóbb, szívettépőbb befejezéssel még életemben nem találkoztam. És annyira de annyira szomorú, hogy alig néhány ember ismeri ezt a zseniális sorozatot a környezetemben! Komolyan emberek, nézzétek meg a Mr. Robotot, esküszöm, ha szeretsz gondolkodni, érezni és tapasztalni, akkor ezt meg kell nézned. Mert megéri.