A hétvégét Vonyarcvashegyen töltöttem pár barátommal, és annyira szuperül éreztem magamat, hogy hazaérve azonnal tudtam, ebből mindenképp bejegyzés fog születni. Egyrészt hátha titeket is érdekel, mit lehet Vonyarc környékén csinálni a Balatonon, másrészt a blogomat egyfajta emlékkönyvként is használom, unalmas pillanataimban jó érzés visszakeresni azt, hogy mik történtek velem, és újra átélni az egészet.

Azonban még mielőtt belevágnék a sztorizásba, úgy érzem, meg kell említenem, hogy ez mégis miféle baráti társaságom, mert nem az "eredeti", és ha úgy nézzük, még csak nem is az enyém. Igazából közéjük úgy csöppentem, hogy az egyik lakótársam, aki azóta nagyon jó barátnőm is, összeismertetett velük - szóval technikailag ők az ő barátai. Hálás vagyok neki, amiért a bizalmába fogadott annyira, hogy a gyermekkori barátaival is összeboronált, mert igazán jófejek, és borzasztóan jó velük együtt szórakozni. Remélem egyszer majd én is barátaimként tekinthetek rájuk. 

Ennyit a háttérről, most következzen az élménybeszámoló! Péntek késő délelőtt indultunk útnak, szerencsére nem tömegközlekedéssel, hanem kocsival, mert ketten is autóval voltak, és az egyikbe mi is befértünk. Az út olyan két órás volt, tizenegy és dél között érkeztünk meg a nyaralóba. Összesen tízen voltunk, így mi kint sátraztunk a barátommal a kertben, mert odabent már nem fértünk volna el. A nyaralás után már rutinosak voltunk benne, szóval nem bántuk a dolgot. Így legalább mi aludhattunk a legtovább és kevesebbet is kellett segítenünk a takarításban. 

Pénteken egyébként nem sok mindent csináltunk. Mire lepakoltunk és összevártunk mindenkit, addigra négy óra lett, szóval elhatároztuk, hogy lesétálunk a partra és fürdünk egyet a Balatonban. Aznap már kezdett rosszra fordulni az idő, fújt is a szél rendesen, de a víz csodásan meleg volt, úgyhogy az a két óra, amit a strandon töltöttünk, kellemes volt. Csak aztán eleredt az eső, így inkább visszasétáltunk a nyaralóhoz. 

Este tárcsán grilleztünk csirkemellett és hozzá parázson sült krumplit meg paradicsomot ettünk, és azt kell mondanom, hogy az egész isteni finomra sikeredett. Csak volt olyan tíz óra, mire elkezdtünk enni, úgyhogy az ivást is későn kezdtük. Ami igazából nem volt baj, mert így is jól éreztük magunkat, csak én arra készültem, hogy egész hétvégén nagy bulizások lesznek este. Ez nem pont így alakult végül, de minden este volt egy kis lightos iszogatás meg bulizás, szóval nem panaszkodom. Sőt, így hogy valamiért még másnapos sem voltam soha, nagyon jól jött ki az egész. 

Első este sörpongoztunk és Drunk Jengát is játszottunk, ami után egy rövid parasztactivity következett. Akkor azért már elég jó volt a hangulat, és nagyon vicces képek születtek, jó őket visszanézni. Olyan három felé mentünk el aludni, másnap pedig tízkor keltünk és délután elmentünk kirándulni. 

Szombaton elég rossz időnk volt, úgyhogy Keszthelyen sétálgattunk meg megnéztük a Festetics-kastélyt, ahol én még sosem voltam. Nagyon szép volt egyébként, de csak a kertben sétálgattunk, pedig én a kastélyban is szívesen körülnéztem volna. A kastély után leültünk ebédelni valami borzalmas helyre, ahol nem csak hogy sokat kellett várni a világ legegyszerűbb kajáira (pizzát és gyrost rendeltünk), de az még szörnyű is volt. Életem legrosszabb gyrosát ettem aznap, de az valamennyire kárpótolt, hogy a parton sétálgatva találtam magamnak epres sorbet-t, ami mennyei volt. Csak kár, hogy a felét lenyúlta a barátom. 

Hazafele beugrottunk a Tescóba és bevásároltunk az estére. Vacsorára babgulyást készítettünk, és ismét későn ettünk, szóval az ivást ezúttal már a vacsora készítése közben elkezdtük. Tizenegykor aztán kissé letört a bulihangulatunk, amikor a szomszéd bunkó módra átkiabált nekünk, hogy ezt be lehet fejezni, mert kihívja a rendőröket. Engem annyira felhúzott, hogy amikor ismét átszólt, elkezdtem neki mondani, hogy némileg szebb hangnemet is megüthetne velünk szemben, mert értelmes gyerekek vagyunk mi, csak aztán a barátom befogta a számat. Ami lehet nem volt hülyeség a részéről, mert a kedves szomszéd azt üvöltötte vissza, hogy átjön aztán lekever nekünk egyet-kettőt.

Szóval ezután inkább becuccoltunk és elmentünk csillaglesre. A hétvégén jól látható volt a Perseida meteorraj, szóval nagyon sok hullócsillag húzott át az égen, mi pedig ezeket szerettük volna megfigyelni. Csak az volt a probléma, hogy annyira felhős volt az ég, hogy még rendes csillagokat sem láttunk, nemhogy mást. Mindegy, ez annyira nem szomorított el minket. Letáboroztunk a fűbe és maradtunk kicsit beszélgetni meg vízipipázni. Egy fele sétáltunk vissza, mert már nagyon hideg volt, aztán még négyig bent iszogattunk és játszottunk a nyaralóban. 

Másnap túráztunk egyet a közeli kilátóhoz, és megnéztük, hogyan néz ki fentről a Balaton. Szép volt, csak nagyon meredek út vezetett oda (és vissza), nekem meg saru volt a lábamon, úgyhogy néha szívinfarktust kaptam a nagy túrázásban, amikor kicsúszott alólam a talaj. Ezután már csak a vacsora volt hátra, amire pizzát készítettünk. Utána tizenegyig ismét kint ücsörögtünk, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Elkezdtünk felelsz vagy merszet játszani, ami nagyon viccesre sikeredett, több fura videó is van azóta a telefonomon. :D Aztán ismét kimentünk a közeli dombtetőre csillagokat nézni, és ezúttal szerencsénk volt, mert csodásan tiszta volt az ég, még a Tejút is jól látszott. Azalatt a másfél óra alatt csomó hullócsillagot láttunk, és igazán meghitt élmény volt ott ücsörögni a hidegben, egymáshoz bújva. Páran még el is aludtak egy kicsit.  

Másnap egész délelőtt takarítottunk, aztán késő délután még lenéztünk a strandra, de aznap nagyon hideg volt a víz, úgyhogy inkább csak ettünk egy hamburgert és indultunk is haza. Hétre már otthon voltam, de őszintén, még nagyon szívesen maradtam volna pár napot, annyira jó volt ez a kis hétvégi kiruccanás.