Vizsgaidőszak előtt

by - Sunday, December 03, 2017


Szégyellem magam, amiért ismételten ennyi ideig nem jelentkeztem, de továbbra is rohan velem az élet, és a mindennapok problémái - legyenek azok bármilyen kicsik vagy épp nagyok - gyakran elveszik tőlem a kedvet, hogy írjak a blogra. Nem is tudom, végül mi billentett ki ebből a patthelyzetből. Persze mindegy is, a lényeg csupán annyi, hogy ismét írok. 

Ez a bejegyzés ilyen összegzős lesz: szeretném összeszedni nektek (és magamnak is), hogy épp hol tartok az életben, mik történtek velem, és mi az, amire számíthattok a bloggal kapcsolatban. Nem tervezem hosszúra, úgyhogy vágjunk is bele!

November elsején írtam utoljára személyes bejegyzést, ami pont egy hónapja volt, és bár ezalatt az idő alatt nem történt velem semmi sorsfordító, azért az ősz utolsó hónapja bőven tartogatott izgalmas pillanatokat is a számomra. Például voltam színházba a barátommal, vettem egy tucatnyi hülyeséget a neten (erről több bejegyzést is szeretnék majd írni), jártam az Autizmus Alapítvány Ambulanciáján és beszélgettem egy ott dolgozó pszichológussal, gólyabáloztam a barátnőimmel, és végre sushizni is eljutottam. Utóbbi nagyon király élmény volt, csak egyúttal marha drága is. Ha valakit érdekel, a Wasabiban voltunk, ahol van running sushi is (vagyis egy bizonyos összegért annyit ehetsz a futószalagon közlekedő falatokból, amennyit csak szeretnél). A szüleimnek már kijelentettem, hogy diplomaosztóm alkalmából itt fogunk enni, addig pedig megelégszem a mostani kiruccanásunk emlékével. 

A múlt hétvégét meg a barátoméknál töltöttem, akik nyáron vettek egy új házat, és most költöztek ki, így mi péntekem már ott aludtunk. Esküszöm még számomra is furcsa volt a váltás, pedig én nem jártam olyan sokat a barátomékhoz sosem. Azért három év az mégiscsak három év. Fura volt így visszamenni a régi lakásukba összeszedni az ott maradt cuccokat. Még a barátom is megemlítette, mennyire az, pedig ő aztán nem szokott szentimentalistáskodni. Mindenesetre az új házuk hatalmas, és egész szép is, csak még nagyon érződik rajta, hogy nem rendezkedtek be igazán. A barátom szobája sincs még kész, összesen egy ágy, egy fotel, meg egy íróasztal van benne. Viszont az ágy kétszemélyes, ami újdonság a kapcsolatunkban, mivel eddig az esetek 97%-ban egyszemélyes ágyakon osztoztunk. Először nem is nagyon tudtuk, hogy mit kezdjünk ennyi hellyel, nagyon vicces volt. Szerencsére azért feltaláltuk magunkat :D

Ami pedig a legizgalmasabb, ami velem történt ebben a hónapban, az az, hogy hosszas álmodozás és tervezgetés után végre megvettem a repjegyeket Lisszabonba. Szóval mostmár nagyon úgy néz ki, hogy júliusban eltölthetek 4 teljes napot Portugália fővárosában, ráadásul a barátommal kettesben. Évek óta várok erre, hogy mi ketten elutazhassunk valahova, és most végre itt az alkalom! Ráadásul nem is akárhova megyünk - Portugália nagyjából az egyetlen olyan ország, ami meglátogatásáért a barátom is igazán lelkesedik. És hogy tovább fokozzam a sorsszerűséget, pont a születésnapján leszünk Lisszabonban. Ja, és a repjegyek az én megkésett születésnapi ajándékjaim (már ami az én részemet illeti). Szerintem ennél szebbet és jobbat kívánni sem kívánhattam volna.

Szavakkal el sem tudom mondani, hogy milyen izgatott vagyok az utazás miatt, már szinte teljesen összeállt a fejemben, hogy mikor hol és mit akarok megnézni, vagy mit akarok mindenképp kipróbálni. Valószínűleg 3 napot fogunk konkrétan Lisszabonra szánni, egyet pedig annak környékére, vagyis pontosabban Sintrára. Sintra egyébként egy kisebb város 20-30 percnyi vonatútra Lisszabontól, telis-tele gyönyörű látnivalókkal. Keressetek rá, mert megéri! Én azonnal beleszerettem a helybe.

Hát dióhéjban ezek történtek velem novemberben, remélem nektek is jól telt az ősz utolsó hónapja!

You May Also Like

0 comments