Helyzetjelentés

by - Thursday, November 24, 2016


Kicsit idegesen ülök most itt a gép előtt, mert két óra múlva vizsgafelvétel van, én pedig marhára izgulok, hogy ne dobjon ki a Neptun, és hogy sikerüljön azokat a vizsgákat felvennem, amiket szeretnék. Ezen felül pedig este indulunk Krakkóba a lakótársammal, és én még mindig nem vagyok bepakolva rendesen. Igazán még át sem tudtam gondolni, hogy mit szeretnék és mit kell vinnem, mert egyszerűen nem volt rá időm. Hétfőn reggel nyolctól éjfélig otthon sem voltam, kedden tanultam és a prezentációra készültem, valamint beültem egy spontán előadásra, amit egy izraeli kriminológus tartott, szerencsére nagyon érdekesen. Szerdán pedig az egyetemen kívül este gólyabálunk volt, amire a barátommal együtt mentük, úgyhogy akkor meg ez töltötte ki az egész időmet és gondolkodásomat.

A gólyabál egyébként egész jó volt, sokat táncoltunk és szinte mindenkivel összetalálkoztam, akivel szerettem volna. A szervezettség kicsit érdekes volt néhány dologban, és ahogy a barátom mondta, a legnagyobb baj az volt ezzel a gólyabállal, hogy egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy most inkább bál akar lenni, vagy buli. De ettől függetlenül én jól éreztem magam, még úgy is, hogy a végére iszonyatosan fájt már a lábam, és így alig tudtam hazasétálni - igazság szerint az utolsó pár száz méteren már a barátom cipelt a hátán, mert volt olyan aranyos, hogy felajánlotta ezt a dolgot. És bár nem táncoltam a nyitótáncban, mégis sikerült keringőznöm a gólyabálomon, mivel a program tartalmazott egy "gyertyafényes keringő" címszó alatt futó fél órát is, amikor is szép klasszikus zenére lehetett táncolni, a kezedben egy gyertyával. Az emberek páronként kaptak egyet-egyet, és bár meggyújtva nagyon szép volt, azért némileg közveszélyes is, főleg, hogy akkor már elég sokunkban volt egy bizonyos mennyiségű alkohol.

Egyébként egész jól mennek újabban a dolgaim, talán kezd stabilizálódni az életem - és ezzel együtt a hangulatom is. Már csak ritkán fordul elő, hogy úgy kell legyűrnöm a könnyeimet, mert alig bírok a sírhatnékkal. Hála az Animátor Körnek, mostmár ténylegesen úgy érzem, hogy tartozom egy társaságba, és vannak emberek, akiket érdemes a barátomnak hívni. Igen, nagyjából az egész hétfőmet lefoglalja, és sok pluszot is jelent, nem bánom, hogy belevágtam ebbe az egészbe. Hála az AK-nak, kezdem úgy érezni, hogy megtaláltam a helyem - vagy még inkább, hogy van helyem.

A párkapcsolatomban néha még küszködöm ezzel az időhiány dologgal, és azzal, hogy bár egy városban tanulunk, jó, ha hetente egyszer-kétszer találkozunk. Sokat beszélgettünk már erről, és nekem nagyban segített ez abban, hogy valamivel könnyebben kezeljem a helyzetet. A barátomnak nagyon sokat kell tanulnia, főleg most, hogy közeleg a vizsgaidőszak, és ezt igyekszem tiszteletben (és főleg észben) tartani. Nagyon fontos számára az orvosi, és az, hogy jól teljesítsen, ennek pedig nem szeretnék az útjába állni, sőt, inkább támogatni szeretném benne. Nyilván ez neki és nekem sem egyszerű, de kitartunk egymás mellett. És végülis ez az, ami igazán fontos. 

Azért vannak még napjaim, amikor legszívesebben meg sem mozdulnék, és amikor mindent megkérdőjelezek, még azt is, hogy jó helyen vagyok-e, és hogy tényleg azt tanulom-e, amit igazán  akarok? Néha igazán nem tudom. Nem látom még a végét, és egyelőre nem érzem úgy, hogy  hasznosat tanulnék. Remélhetőleg ez majd megváltozik, mert jelenleg nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel.

Máskülönben továbbra sem lett lassabb az életem, nagyon sok programom van, volt és lesz, de csak hogy párat említsek: pénteken voltunk Esti Kornél születésnapi koncerten a barátnőmmel, ahol mindketten kaptunk egy szép plakátot a srácokról, amit ők aztán alá is írtak nekünk. Aztán volt egy Etalon Megvendégelés is, ami kórházas-orvosos témában került megrendezésre, és nagyon jó buli volt, én remekül éreztem magamat. Aztán borklubban is jártam pár szaktársammal, ahol nyertünk egy üveg bort - amit később meg is ittunk, természetesen.

Ennyi lettem volna, legközelebb biztos, hogy egy krakkós utazónaplóval jövök, aztán pedig a Könyvespolctúra kihívás-os könyveimről is írok egy rövidke bejegyzést, és különböző ajánlókat is hozok majd. Hogy milyen témában, az egyelőre maradjon titok. :D Legyen szép hétvégétek!

You May Also Like

0 comments