Story of My Life Music Challenge
Ezúttal egy izgalmas kihívással jelentkezem, amire Virág hívott meg, innen is köszönöm neki, nagyon megtisztelő, hogy rám is gondolt - több, mint szívesen végeztem el a feladatot, amit kigondolt. (És nagyon sajnálom, hogy ilyen későn sikerült csak sort kerítenem a kihívásra, remélem nincs harag!) A zene mindig is meghatározó részét képezte az életemnek, az évek során pedig szerves részévé vált a mindennapjaimnak. Ha utazok, zenét hallgatok. Ha tusolok vagy hajat mosok, zenét hallgatok. Ha takarítok, esetleg sportolok, szintén. Ha unatkozom, akkor is.
Szerintem a zenének alapvetően óriási hatása van az emberekre, egyszerre személyiségformáló és önkifejező eszköz. Jól esik a léleknek, táplálja azt, és élteti. Emellett pedig hatalmas befolyással bír az érzéseinkre is: beforrasztja az összetört szíveket, megnyugtatja a felborzolt idegeket, és felderíti az üres arcokat. A zene illeszkedik az életünkhöz, szépen köréfonja azt és beleássa magát. Ezért is gondolom nagyon találónak Virág ötletét, amit most megosztok veletek is:
STORY OF MY LIFE MUSIC CHALLENGE
Feladat:
1. A poszt elejét ellátni a fenti képpel, ami a kihívás jelképe, majd megjelölni egy linkkel a Never Let Me Go-t, mint a kihívást indító blogot.
2. Bemásolni a „feladatok” részt, így ismertetve mindenkivel a kihívás lényegét és felépítését.
3. Kiválasztani 10 idézetet dalokból, amik leírnak téged, megmutatják az életed egy részét, egy fontos érzelmedet vagy gondolatodat, és leírni őket előadóval és címmel együtt, majd adni egy rövid magyarázatot arról, mit is jelent neked az a pár sor, amit idéztél. Így a kihívás arra is jó, hogy az olvasók kicsit jobban megismerjenek, és remélhetőleg még te is jól szórakozol közben.
4. Kihívni pár bloggert-bloggerinát, hogy csatlakozzanak a kihíváshoz!
Akkor lássuk is a kihívás oroszlánrészét, azaz hogy én milyen dalokat válogattam ki az életemből nektek:
"Give me love like never before
'Cause lately I've been craving more"
Give Me Love - Ed Sheeran. Nagyon szeretetigényes ember vagyok, állandóan szükségem van a pozitív visszajelzésre és arra, hogy megbecsülve érezzem magam, és újabban ez még inkább felerősödött bennem, mivel sikerült belegyalogolnom egy kisebb érzelmi válságságba, aminek remélem hamarosan vége szakad. Innen a fentebb idézett sor, de nem csak emiatt válogattam be ezt a dalt a tíz közé: hanem azért is, mert egy csodás élmény fűz hozzá, mégpedig az, hogy a szalagavatónkon erre a dalra keringőztem a barátommal. A mai napig beleborzongom ebbe a dalba, és mindig eszembe jut, hogy milyen gyönyörű élményben volt részem.
"I'll admit, all I wanna do is get drunk and silent
Watch my life unfold all around me
Like a beautiful garden"
Solitaire - Marina and The Diamonds. Imádom ezt a nőt és a zenéjét, így mindenképp be akartam válogatni az egyik számát, és végül a Solitaire-re esett a választásom. Hogy miért is? Azért, mert bár alapvetőleg egy optimista, vidám lánynak tekintem magamat, néha túlságosan is jól tudok azonosulni ennek a dalnak a szövegével - így a fent idézett pár sorral is. Néha egyszerűen csak el akarom zárni magam mindentől és mindenkitől, csendben figyelni egy picit, és hagyni, hogy az életem menjen tovább nélkülem.
"There is love in your body but you can't get it out
It gets stuck in your head, won't come out of your mouth
Sticks to your tongue and shows on your face
That the sweetest of words have the bitterest taste"
Hardest of Hearts - Florence and The Machine. Abszolút átérzem az egész dalt, mert én pontosan ilyen vagyok, pont úgy, ahogy azt Florence olyan gyönyörűen megénekli. Tele vagyok szeretettel és szerelemmel, de borzalmasan félek ezt kiadni magamból, egész egyszerűen azért, mert az egész lényem irtózik a visszautasítástól - még a leghalványabb lehetőségétől is. Még sosem törték össze a szívemet, mégsincs ennél nagyobb félelmem. Ez pedig túlzottan óvatossá tesz a szerelemben, és nagyon sokszor más, alapvető emberi kapcsolatokban is. Félek sebezhetőnek lenni, és gyakran csak akkor merek adni, ha előtte kapok, mert így megbizonyosodhatok arról, hogy a másik is ugyanazt érzi, amit én.
"I owned every second that this world could give
I saw so many places, the things that I did
With every broken bone, I swear I lived"
I Lived - OneRepublic. A legrégebbi kedvenc együttesem összes számát imádom, és legalább huszat kapásból be is tudtam volna ide válogatni, de végül emellett döntöttem, mert minden egyes alkalommal, amikor meghallgatom ezt a számot, olyan melegség, elhatározottság és hála önt el, hogy az szinte nevetséges. Nincs mit igazán hozzáfűznöm ehhez a dalhoz, szerintem a szöveg magáért beszél. Én is így szeretnék majd visszatekinteni az életemre, és szeretném, ha egyszer majd teljes őszinteséggel ki tudnám ejteni a fent idézett szavakat.
Ne félj - Szabó Balázs Bandája. Először is, teljességgel imádom azt, amit Szabó Balázsék csinálnak, és nagyon tisztelem ezt a férfit, amiért ilyen energiával és szenvedéllyel űzi a művészetet. Gyönyörű, amit együtt alkotnak, és az összes daluk szövegét csodálom - ennek ellenére egy Pilinszky vers feldolgozását választottam tőlük, mert egyrészt szeretem Pilinszky költészetét, másrészt szeretem ennek a versnek (és a dalnak) a hangulatát. Egészen hátborzongató, ahogy a gyűlölet és a szeretet összecsap benne: egyszerre hat gyengéden és egy arculcsapásként. Amúgy a dalszöveg annyira nem jellemez engem vagy az életemet, de az első versszakban azért együtt tudok érezni ezzel a tervezem-fölvetem, de nem valósítom meg soha dologgal, mert én is abszolút ilyen vagyok. Állandóan álmodozok, mindenféléket eltervezek, aztán ebből a felét sosem valósítom meg.
Nem kár - Esti Kornél. Nem a világ legvidámabb dala, de mondjuk azt nem is az Esti Kornél tárházában keresném, mert ők világéletükben nem a vidám, gondtalan kis dalocskákról voltak híresek. Mindenesetre én nagyon szeretem őket, remélhetőleg megyek is a 10. születésnapi koncertjükre, így jutottak ők most eszembe. Amit ebből a számból a magaménak érzek az az, hogy gyakran én is nagyon szívesen kivágnám a szívemet a szemétbe, mert egyszerűen túl mélyen érzek, és néha komolyan úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Na ilyenkor inkább szépen megenném a bánatomat ebédre, aztán szívesen ki is hánynám, csak ne legyen az enyém többé.
Ditmas - Mumford & Sons. Erről csak ennyit, hogy álljon itt ez a dal, és ez a részlet.
Csönded vagyok - 30Y. Imádom ezt a Cseh Tamás dalt, és imádom ezt a feldolgozást. Nagyon közel áll a szívemhez a szövege, ugyanis én világéletemben úgy gondoltam, hogy a csönd az egy nagyon fontos és sokatmondó dolog tud lenni két ember között. Hiszem, hogy néha a hallgatás százszor többet segít, mint a beszéd - és szeretem is meghallgatni az embereket. Az is igaz rám, hogy se jel, se láng nem lehetek, mivel ismerem már magam annyira, hogy tudjam, az én szeretetem és szerelmem egy csendesebb, finomabb féle, nem az a szenvedélyesen forrongó és csapongó.
The Sun - Parov Stelar. Azért választottam ezt a dalt, mert imádok utazni és világot látni, és magát az utazást, az úton levést is nagyon szeretem, ez a szám pedig pont erről szól, épp ezeket az érzéseket önti dalba. Kellemes, könnyed dallam amúgy, mindig a nyarat jutatja eszembe, meg a sok jó élményt, ami abban a három hónapban érni szokott.
Wish You Were Here - Pink Floyd. Utolsónak egy számomra nagyon kedves és fontos dalt választottam, ami egészen sokféle módon kapcsolódk hozzám. Először is édesanyukám kedvenc együttese a Pink Floyd, ami így az én lelkem számára is nagyon kedves, de nem csak ezért, hanem azért is mert, ők tényleg marha jó zenét játszanak. Másodszor nekem ez tőlük a kedvenc számom: mindig olyan nosztalgikus-melankólikus hangulatom lesz tőle, jó kis kesernyésen édes, imádom. Harmadszor pedig a The Wall egy meghatározó filmélmény volt az életemben, nekem nagyon betalált, és tényleg, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg! Nem fogjátok megbánni, főleg, ha szeretitek az igazán jó, értékes zenét.
Az én kihívottjaim pedig a következő bloggerek lennének:
Nikolett
Cerila
Ginny
"Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész, bár"
Ne félj - Szabó Balázs Bandája. Először is, teljességgel imádom azt, amit Szabó Balázsék csinálnak, és nagyon tisztelem ezt a férfit, amiért ilyen energiával és szenvedéllyel űzi a művészetet. Gyönyörű, amit együtt alkotnak, és az összes daluk szövegét csodálom - ennek ellenére egy Pilinszky vers feldolgozását választottam tőlük, mert egyrészt szeretem Pilinszky költészetét, másrészt szeretem ennek a versnek (és a dalnak) a hangulatát. Egészen hátborzongató, ahogy a gyűlölet és a szeretet összecsap benne: egyszerre hat gyengéden és egy arculcsapásként. Amúgy a dalszöveg annyira nem jellemez engem vagy az életemet, de az első versszakban azért együtt tudok érezni ezzel a tervezem-fölvetem, de nem valósítom meg soha dologgal, mert én is abszolút ilyen vagyok. Állandóan álmodozok, mindenféléket eltervezek, aztán ebből a felét sosem valósítom meg.
"Beteszem a szívemet sütőbe,
És megeszem a bánatot ma ebédre.
Gyakran szoktunk lakmározni belőle,
Pedig kihányjuk majd úgyis, tudjuk előre."
Nem kár - Esti Kornél. Nem a világ legvidámabb dala, de mondjuk azt nem is az Esti Kornél tárházában keresném, mert ők világéletükben nem a vidám, gondtalan kis dalocskákról voltak híresek. Mindenesetre én nagyon szeretem őket, remélhetőleg megyek is a 10. születésnapi koncertjükre, így jutottak ők most eszembe. Amit ebből a számból a magaménak érzek az az, hogy gyakran én is nagyon szívesen kivágnám a szívemet a szemétbe, mert egyszerűen túl mélyen érzek, és néha komolyan úgy érzem, hogy megszakad a szívem. Na ilyenkor inkább szépen megenném a bánatomat ebédre, aztán szívesen ki is hánynám, csak ne legyen az enyém többé.
"A broken house
Another dry month waiting for the rain
And I had been resisting this decay
I thought you'd do the same"
Ditmas - Mumford & Sons. Erről csak ennyit, hogy álljon itt ez a dal, és ez a részlet.
"E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér. "
Csönded vagyok - 30Y. Imádom ezt a Cseh Tamás dalt, és imádom ezt a feldolgozást. Nagyon közel áll a szívemhez a szövege, ugyanis én világéletemben úgy gondoltam, hogy a csönd az egy nagyon fontos és sokatmondó dolog tud lenni két ember között. Hiszem, hogy néha a hallgatás százszor többet segít, mint a beszéd - és szeretem is meghallgatni az embereket. Az is igaz rám, hogy se jel, se láng nem lehetek, mivel ismerem már magam annyira, hogy tudjam, az én szeretetem és szerelmem egy csendesebb, finomabb féle, nem az a szenvedélyesen forrongó és csapongó.
"Hop back to my heart
The only place I feel alone
I need the foreign soil"
The Sun - Parov Stelar. Azért választottam ezt a dalt, mert imádok utazni és világot látni, és magát az utazást, az úton levést is nagyon szeretem, ez a szám pedig pont erről szól, épp ezeket az érzéseket önti dalba. Kellemes, könnyed dallam amúgy, mindig a nyarat jutatja eszembe, meg a sok jó élményt, ami abban a három hónapban érni szokott.
"We're just two lost souls
Swimming in a fish bowl,
Year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here."
Wish You Were Here - Pink Floyd. Utolsónak egy számomra nagyon kedves és fontos dalt választottam, ami egészen sokféle módon kapcsolódk hozzám. Először is édesanyukám kedvenc együttese a Pink Floyd, ami így az én lelkem számára is nagyon kedves, de nem csak ezért, hanem azért is mert, ők tényleg marha jó zenét játszanak. Másodszor nekem ez tőlük a kedvenc számom: mindig olyan nosztalgikus-melankólikus hangulatom lesz tőle, jó kis kesernyésen édes, imádom. Harmadszor pedig a The Wall egy meghatározó filmélmény volt az életemben, nekem nagyon betalált, és tényleg, csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézze meg! Nem fogjátok megbánni, főleg, ha szeretitek az igazán jó, értékes zenét.
Az én kihívottjaim pedig a következő bloggerek lennének:
Nikolett
Cerila
Ginny
3 comments