Hát ez is elérkezett. Ismét szeptember van, ismét vége egy csodálatos nyárnak, és ismét itt állok egy újabb félév kezdete előtt. Történetesen az utolsó őszi félévem előtt, már ami az alapképzésemet illeti. Furcsa belegondolni, hogy ha minden jól megy, akkor jövő ilyenkor már lesz egy diplomám, és a jó ég tudja, épp mi előtt fogok állni. Pedig még tökéletesen emlékszem az első utamra az egyetemre, amikor elhagytam a barátom esernyőjét, zuhogó esőben futottam a busz után, eláztam, és úgy ámblokk el voltam veszve. Hihetetlen, hogy ez már két éve volt.

Repül az idő, és a nyár is egy-kettőre elrepült. Egész évben vártam ezt a három hónapot, és most, hogy véget ért, bevallom, kissé szomorú vagyok. Annyi jó dolog történt velem az elmúlt hónapokban, és annyi csodás emlékkel gazdagodtam, hogy már most tudom, mennyire nehezen fogom elengedni ezt az időszakot. Az elkövetkező félév több szempontból is fontos lesz az életemben, és mint ilyen, biztos vagyok benne, hogy stresszes és nehéz lesz. Döntéseket kell meghoznom, műhelymunkát kell írnom, és még dolgozni is szeretnék az egyetem mellett. Elsődlegesen magamra kell majd tehát fókuszálnom, és nem másokra, ami könnyűnek hangzik, de tudom, hogy számomra ez borzasztóan nehéz lesz.

Ezzel szemben az idei nyár viszont gyönyörű volt és izgalmas, olyannira, hogy szerettem volna egy kis összefoglalót írni róla. Számomra gyorsan kezdetétt vette a nyár: egy sikeres vizsgaidőszak után szinte azonnal repülőre ültem, ami Koppenhágába repített. Az ott eltöltött időről bejegyzést is írtam,  amit ide kattintva el is tudtok olvasni, de lényegében nagyon élveztem azt a négy napot a barátaimmal. Még akkor is, ha kissé beteg voltam, és elég borongós időt kaptunk. Minden percét élveztem, és ennél szebb nyárindító élményt nem is kívánhattam volna magamnak. Főleg, hogy két hétre rá már Lisszabonban sétálgattam a barátom oldalán. Portugália egy teljesen más világ volt, és az utazás is teljesen más hangulatú volt így, hogy csak ketten voltunk. Kétségtelenül a nyár egyik legszebb élménye volt, de erről is írtam már egy másik bejegyzésben, úgyhogy nem is ragoznám tovább.

Ezután a nyár következő nagy programja a vonyarcvashegyi hétvége volt, ahova egy nagyobb baráti társasággal mentünk le, ugyanúgy, mint egy éve. Ezúttal hál' istennek nagyon jó időt fogtunk ki, így egész nap strandoltunk, este pedig iszogattunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Megjegyezném, hogy teljesen kultúrált körülmények között, de az egyik kedves szomszéd még így is ránk hívta a rendőröket két egymást követő este. Röhejes volt. Mindegy, mi ennek ellenére is végig jól szórakoztunk, és semmi baj nem lett.

Ezzel nagyjából el is telt a nyár első két hónapja. Persze azért nem csak ez a pár dolog történt velem, sok apróbb találkozást és kalandot is tartogatott a július, többek között az összes budapesti barátnőmmel is sikerült találkoznom, amiért nagyon hálás vagyok, mert ezek a találkozások általában sosem történnek meg olyan egyszerűen. Szóval így léptem át augusztusba, ami egy egynapos bécsi kiruccanással kezdődött számomra, mert végre sikerült megszerveznünk a dolgot a barátommal - így két hónappal az évfordulónk után. Ez a kirándulás volt ugyanis az ő ajándéka a negyedik évfordulónkra, és nagyon szuper volt! Megnéztük a Schönbrunn-i állatkertet, felmentünk a Stephansdom tetejébe, és sétáltunk egy kellemeset Bécs utcáin. Délután ugyan ránk zuhant az ég, de akkor már amúgy is olyan fáradtak voltunk a sok járkálástól és a hatalmas melegtől, hogy egyáltalán nem bántuk a dolgot, főleg, hog rá egy órára már indult is vissza a vonatunk Bécsből.

Hatodikán aztán elkezdtem dolgozni egy HR cégnél, aztán a 20-ai hosszúhétvégét a családommal töltöttem. Vasárnap a barátommal kiegészülve leugrottunk Badacsonyba, és egy egész aktív napot töltöttünk el a környékén: a híres káptalantóti piacon indítottuk a napot, aztán megnéztük a salföldi major állatseregét, majd fürödtünk a badacsonytomaji parton, este pedig felsétáltunk a borbirtokokhoz, és ott vacsoráztunk a szőlősben. 21-étől pedig Zamárdi strandján napoztam hat napon át, ugyanis pár barátnőmmel részt vettünk a Strand fesztiválon. Nagyon élveztem amúgy a dolgot, de főleg a társaság miatt, mert bár így is hatalmasakat buliztunk egy-egy koncerten, azért azt meg kell hagyni, hogy idén nem volt valami nagy durranás a Strand line upja. Nagyjából két-három koncert volt, amit nagyon vártam, azok közül is csak egy volt külföldi (a 30 Seconds to Mars, ők régi nagy kedvenceim), a többi magyar.

Ettől függetlenül végig jól éreztem magam, és nagyon sokat hülyéskedtünk a lányokkal, úgyhogy imádtam az egészet. Bár utolsó napra nem kellett volna az a hatalmas vihar, ami utolért minket a Robin Schulz koncert közepén, de legalább arra jó volt, hogy táncoltunk egy hatalmasat a viharban, ami az egész nyár egyik legfelszabadítóbb és legszebb élménye volt szerintem. A nyár utolsó hétvégéjét pedig felesben a barátoméknál és itthon töltöttem, kedden pedig megyek Pestre, és megpróbálom értelmesen eltölteni azt a maradék pár napomat még az egyetem kezdete előtt. Jaj Istenem, már most hiányzik a nyár...

Nektek hogy telt a nyaratok? Mi volt a kedvenc élményetek, amire egész évben emlékezni fogtok?