Mondok valamit: nincs olyan, hogy tökéletes kapcsolat. Nincs olyan, hogy két ember veszekedések, viták, és nézeteltérések nélkül szeresse egymást. Az ember alapvetőleg egy esendő lény, hibákkal, és a lehetőséggel arra, hogy rossz döntéseket hozzon. Ennek tudatában pedig hogy is várhatnánk el egy párkapcsolatban azt, hogy mindig minden kivétel nélkül klappoljon? A szerelem két tökéletlen embert köt egymáshoz, és azt hiszem, elsősorban abban mutatkozik meg ezen érzés csodálatossága, hogy ez a két ember megtanulja egymást szeretni, az összes gyengeségével és hibájával együtt.

A mai világ azoban csalóka képet mutat a modern párkapcsolatok dinamikájáról. A probléma nagyrészt a médiában és az internet világában gyökerezik, de ugyanúgy jelen van a filmek, sorozatok és könyvek világában is. A mai társadalomban egész egyszerűen túl van értékelve a szerelem. És még mielőtt azt gondolnátok, hogy egy szívtelen szörnyeteg vagyok, gyorsan megmagyarázom, hogyan is értem ezt.

Vegyünk például egy könyvet, amiben a történet mellett jelentős szerepet kap a romantikus szál is! Teljesen mindegy, hogy milyen műfajú, vagy hogy mi a körítés hozzá, egészen biztos, hogy a szerelmi szál terén nagyjából ugyanazt kapjuk: első látásra szerelem, szuperkülönleges kapcsolat, ahol a két fél szinte zsigerből érzi, hogy mi a jó a másiknak, legyen szó szexről, vagy bármi másról. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy minden érintés hatalmas vágyat korbácsol fel bennük, és minden olyan egyszerű és magától értetődő, hogy problémákba soha nem is ütközik a kapcsolat, legalábbis igazi, párkapcsolati problémákba nem, maximum olyasmikbe, amik a történetszálhoz kapcsolhatók, vagy csak még jobban felerősítik bennünk azt az érzést, hogy a két szereplő tökéletes egymás számára. 

Így például simán elképzelhető, hogy hatalmas veszekedés keveredik abból, hogy az egyik mennyire rettentően félti a másikat, de olyat én még nem olvastam, hogy az egyik szereplő úgy érezte volna, hogy a másik nem szereti már igazán, vagy hogy nem mutatja ki felé eléggé az érzéseit.

Pedig az utóbbiak igazi párkapcsolati gondok, amik időről-időre igenis előfordulhatnak még egy olyan pár életében is, akik egyébként halálosan szeretik egymást. Ha a könyvek, filmek, és a média világából indulnánk ki, ez már egy menthetetlen kapcsolat váza lenne. Ha azonban józan ésszel belegondolunk, akkor meglátjuk, hogy tulajdonképpen pont ez az, ami elválasztja az igazi szerelmet a többi, felszínes kapcsolattól: az, hogy a pár a nehézségek árán is hajlandó együttmaradni és megoldani a problémát, vagy szétmennek, mivel a kapcsolatuk nem egyezett azokkal az elvárásokkal, amiket egy nem létező valóság állított a számukra.

Kicsit más szempontból nézve, de ugyanez a probléma az internettel és a közösségi oldalakkal is. Ha felnézünk bármelyikre, mit látunk? Meglepetés rózsacsokrokat, romantikus fürdőzéseket, közös utazásokat - egyszóval végletekig boldog, tökéletes párokat. Egyértelmű, hogy egy közösségi oldalon az ember nem a rossz dolgokat fogja megosztani, de ez a sok romantikus, boldogabbnál boldogabb kiírás meg kép szintén a hamis valóságot erősíti. Hiszen az ember lánya csak azt látja, hogy mások milyen boldog és harmónikus párkapcsolatban élnek (látszólag különösebb erőfeszítés nélkül), állandóan csak romantikáznak, stb. És bár a legtöbb ember jól tudja, hogy ez csak egy illúzió, nem a teljes igazság, nehéz így realisztikusan megbecsülni a saját kapcsolatunkat, és normálisan kezelni a felmerülő problémákat. Mert hát mindenki más olyan boldog, nekik semmi gondjuk, akkor nekünk miért van? Talán nem elég erős a kapcsolatunk?

Nem. A szerelemért dolgozni kell, bármilyen meglepő is. Az elejétől a végéig küzdeni és tenni kell érte, mert egy idő után nem lesz elég az, hogy jó a szex, vagy hogy a párodnak szép a mosolya. A szerelem csodálatos dolog, és nincs hozzá fogható, de olykor bizony nehéz elcipelni a hátadon. A döntés persze a tiéd - lerázhatod magadról, és kereshetsz egy újat, remélve, hogy az örökké rózsaszín ködben fog úszni, de mehetsz is vele tovább, makacsul és hajthatatlanul.

És ez a szép az igazi párkacsolatokban: a kitartás. Az a makacs ragaszkodás, amivel a felek egymás felé viseltetnek. Mert a szerelem nem mindig könnyű, és nem is a véletlen műve, nem történik meg csak úgy, ahogy a könyvekben. Az igaz szerelem döntések sorozata, mégpedig mindig ugyanannak a döntésnek az egymásutánisága: mellette maradok, mert őt szeretem, ő pedig engem. Mindig lesznek nehézségek és akadályok, de ketten együtt megoldjuk őket, mert érte megéri. Mert érte megéri küzdeni, mert kettőnkért megéri küzdeni. Ez a szerelem.