Végre sikerült hazakeverednem és leülnöm a laptopom elé, hogy nyugodtan írjak nektek egy kis beszámolót az elmúlt két hetemről, azaz egyetemista életem megkezdéséről. Igaz, nálunk az idei félév csak hétfőn veszi kezdetét, így eddig még egy előadáson vagy gyakorlaton sem jártam, viszont túlvagyok egy szuper gólyatáboron, végignyomtam a gólyahetet, és életem első egyetemista bulijára is elmentem. Sőt, még a tárgyfelvételt is túléltem - egész jó órarendet sikerült összehoznom, és csak két tárgyról estem ki, de azokat még következő félévben simán elvégezhetem.

Szóval egyetemista lettem - még mindig furcsa ebbe belegondolni, szinte el sem hiszem, hogy ez az aprócska, de annál fontosabb mondat immáron teljes mértékben igaz. A beiratkozás ezt azt hiszem véglegesítette, még akkor is, ha kicsit döcögősen ment a procedúra. Immáron kijelenthetem: ELTE-s hallgató vagyok, aki pszichológiát tanul a PPK karán. Még kicsit idegen számomra ez a mondat, de minden betűjét szeretem, és tudom, hogy könnyedén meg fogom szokni a csengését.

Ez a két hét egy új életet nyitott meg előttem, egy teljesen más világot, mint amit eddig ismertem, és azt kell, hogy mondjam, tetszik, amit látok, hallok és tapasztalok. Nem mondom, hogy nincsenek meg a saját nehézségei - a gólyahét például nagyon sok energiát kivett belőlem, egy pillanatban azt éreztem, hogy besokaltam a temérdeknyi új embertől és élménytől, viszont szerencsére ezen az érzésen gyorsan átlendültem -, de ez az új élet a saját bukkanóival együtt szép és teljes.

A gólyatábor előtt írtam egy bejegyzést a félelmeimről, és bár azt nem tudom kijelenteni, hogy minden szép és jó volt az elmúlt két hétben, összeségében abszolút pozitív élményekkel tértem haza tegnap este. A gólyatáborunk egyébként Szolnokon került megrendezésre, és öt napon át tartott. Tele volt színesebbnél színesebb programokkal (szó szerint is, mivel az utolsó napon egy kisebb color party-t is csaptunk), csupaszív, kedves szervezőkkel, meglepetésekkel, és ami a legfontosabb, szeretetre méltó, aranyos emberekkel. A csapatunkból szinte mindenkit megszerettem a végére, de akárkivel is álltam le beszélni, az szimpatikus és kedves volt.

A tábor maga és a programok is kultúráltak voltak, szó sem volt megalázásról, itatásról vagy szivatásról. Mindenki megkapta ahhoz a személyes szabadságát, hogy jól érezze magát, és ha nem akart, vagy nem tudott valamiben résztvenni, akkor senki sem kötelezte rá - és senki sem nézte ki azért, mert ő úgy döntött, hogy ebből most kimarad. Ez így leírva persze olyan evidens és egyszerű dolognak tűnik, de higgyétek el, a valóságban nem az. Más gólyatáborokról messze nem hallottam ilyen jókat, egyedül a SOTÉ-s tűnt még ilyen tekintetben korrektnek. 

A gólyatábor után vasárnap csak Budapestig utaztam, ugyanis hétfőn volt esedékes a beiratkozás, utána pedig csütörtökig tele voltunk programokkal, amiket a felsőbb éves animátorok a gólyahét keretein belül szerveztek nekünk. Volt kocsmakvíz, túra, kertmozi, városnézés, közös chill, és GT-G7 after. Én sajnos nem tudtam az összes programon résztvenni, de amiken voltam, azokon jól éreztem magam, és külön örültem, hogy sok új szaktársammal is megismerkedhettem.

Az albérlettel és a különéléssel kapcsolatban egyelőre szintén túlnyomóan pozitív élményeim vannak, bár ezen a héten csak az egyik lakótársam volt végig fent, mert neki már megkezdődött a szorgalmi időszak, de eddig vele nem volt semmi problémám, sőt, nagyon jól kijövünk egymással. A lakásnak vannak hiányosságai, de összeségében csodaszép és imádom, amióta beköltöztünk csak egyre otthonosabb lesz. Közlekedés szempontjából sem vészes, sőt, ha én is Budán járnék iskolába, akkor egyenesen hálát adnék az elhelyezkedéséért. Pestre eljutni azért macerásabb, de nem fogok belehalni az átszállásokba és a 30-40 perc utazásba.

Én úgy érzem, hogy most jó helyen vagyok, és megtaláltam a számításaimat. Az lett és úgy, ahogyan én elterveztem, amiért végtelenül hálás vagyok - az égnek, a szüleimnek, és magamnak is, amiért képes voltam keményen dolgozni az álmaimért. Mert meg lett az eredménye. Meg lett, és sokkal jobb, mint ahogy azt elképzeltem.