Habár újabban elég ritkán írok ide, azért még mindig szeretem a blogot, és nem adtam fel az írást. Az ok, amiért olyan keveset jelentkezem, hogy nincs mit mondanom. Úgy érzem, hogy előbb teljesen rendet kéne raknom magamban ahhoz, hogy olyan kontentet pakoljak ide, ami számotokra is hasznos, nem csak egyfajta önreflexió a saját életemre és a bennem zajlódó folyamatokra. Ugyan ez a rendrakás még várat magára, azért szerettem volna valami évösszegzést itt hagyni még 2019 érkezése előtt. 

Gondolkodtam, hogy milyen formátumban lenne ezt jó megtenni, és végül úgy döntöttem, hogy ugyanazokat a kérdéseket fogom megválaszolni, amiket egy évvel ezelőtt, ebben a bejegyzésemben. Szimplán azért, mert anno tetszettek, és mert így összehasonlíthatóbbá válik az elmúlt két év. Plusz ha még jövőre is itt leszek, akkor harmadjára is ki fogom tölteni, amolyan tradícióként, hogy lássam, miként és hova fejlődik az életem. Szerintem ez egy érdekes "kísérlet", remélhetőleg számotokra is nyújtani fog valamit a bejegyzés olvasgatása, én mindenesetre élveztem a kérdések segítségével reflektálni az idei évemre.

1: Mit csináltál 2018-ban, amit korábban soha?

A párommal kettesben nyaraltam, műhelymunkát írtam, kortárs tanácsadást vezettem, felvettem az első klinikai interjúmat, viziten jártam egy neurológiai osztályon, megnéztem, milyen egy irodai környezetben gyakornokként dolgozni, és simogattam corgit.

2: Megtartottad a szilveszteri fogadalmaidat, illetve fogsz-e tenni újakat idén?

Évről évre ugyanazt tudom mondani erre a kérdésre, mégpedig azt, hogy nem vagyok a fogadalmak embere. Most viszont annyit talán "megfogadnék", hogy január elseje után komolyan összeszedem a teendőimet és nem engedem, hogy ellustuljak a kémiatanulás terén.

3: Szült valaki az ismerőseid közül?

Igen, pont tegnapelőtt! Anyukám egyik barátnőjének a lánya szült, egészséges kisfiút. :) 

4: Halt-e meg valaki hozzád közel álló?

Szerencsére nem.

5: Milyen országokat látogattál meg?

Szlovénia, Dánia, Portugália és Ausztria. Összeségében hálás vagyok, hogy 2018-ban ilyen sok (új) helyre eljuthattam. 

6: Mit szeretnél 2019-ben, ami hiányzott 2018-ban?

Haha, egy évvel ezelőtt bizonyosságot kívántam magamnak, amiből csak még nagyobb bizonytalanság lett. Az idei évemből még mindig hiányzott egy kiskutya, sőt, mostmár egyre jobban hiányzik, úgyhogy ez egy továbbra is fennálló vágyam. Mást igazán nem tudok kívánni, mert számomra 2018 tele volt élménnyel és kalanddal.

7: Milyen dátumok fognak megmaradni az emlékezetedben az évből és miért?

Születésnapokon, ünnepnapokon és évfordulókon kívül június 16-a, amikor is elutaztunk Koppenhágába, valamint július 18-a, amikor pedig Portugáliába repültünk. Mindkét utazás csodálatos emlék, és nagyon közel áll a szívemhez.

8: Mi volt a legnagyobb teljesítményed az évben?

Hát ez remek kérdés. Talán az, hogy végre nem csak felismertem, hanem fel is vállaltam, hogy többet akarok, hogy kell valami plusz, és ennek érdekében lépéseket is tettem. (Vagyis elkezdtem kémiát tanulni.) Ja meg persze az, hogy 4 hónapon keresztül dolgoztam egy irodában, egy szuper csapat részeként.

9: Mi volt a legnagyobb kudarcod?

A felismerés, hogy valószínűleg el fogok végezni egy alapszakot teljesen feleslegesen. Persze semmi sem felesleges az életben, de azért néha még magamnak is nehezen tudom megmagyarázni, mi haszna volt ennek az alapképzésnek, ha nem megyek tovább mesterre.

10: Szenvedtél betegségtől vagy sérüléstől?

Januárban valóban volt egy műtétem, amiről a 2017-es összefoglaló bejegyzésemben írtam, de ez olyan régen volt és olyan simán ment, hogy el is felejtettem már. (Amúgy ezt is beírhattam volna az első kérdéshez, mert korábban még soha nem altattak vagy műtöttek.)

11: Mi volt a legjobb dolog amit vettél?

Hát ez marha egyszerű kérdés, tekintve hogy november eleje óta egy iPad büszke tulajdonosa vagyok. Úgyhogy ez. Meg az Apple Pencil. 

12: Kinek a viselkedése döbbentett meg? 

Ezt a kérdést már előző évben sem tudtam normálisan megválaszolni, és most sem fog menni. Csak azokra a 17-18 éves amerikai youtuber kislányokra tudok gondolni, akiken pár héttel ezelőtt borzasztóan kiakadtam. Szomorú, hogy mennyit lehet keresni napjainkban azzal, hogy eladod magad és teljesen értéktelen tartalmakat gyártasz.

14: Mire ment el a legtöbb pénzed?

iPad.

15: Mitől lettél nagyon nagyon nagyon izgatott?

Az egész portugáliai útunktól, a koppenhágai kiruccanásunktól, attól, hogy kicsit közelebbről is megismerhettem egy klinikai pszichológus életét, nagyjából minden egyes kutyától, akivel találkoztam 2018 alatt, az egyre jobban szilárduló gondolattól, hogy szeptembertől talán összeköltözünk a barátommal, meg attól, hogy lehet, hogy medikus leszek. 

16: Melyik dal fog mindig 2018-ra emlékeztetni?

Megtartom előző évi "szokásomat" és most sem egy dalt, hanem egy egész albumot választanék. Ez pedig nem más, mint a Twenty One Pilots Trench névre hallgató albuma. Már írtam róla, hogy miért tartom zseniálisnak, mást pedig nem szeretnék hozzáfűzni. Maximum annyit, hogy a srácok jönnek a Szigetre, szóval ott tali. 

17: Az előző évhez viszonyítva te: (a) boldogabb, szomorúbb? (b) vékonyabb, dagibb? (c) gazdagabb vagy szegényebb vagy?

Esküszöm nem tudom megmondani, hogy boldogabb vagy szomorúbb vagyok. Jobban érzem, hogy szorítja a nyakamat a hurok, de amúgy nem mondanám, hogy szomorú vagyok emiatt. Csak stresszesebb. Hízni ismételten nem híztam, de elkezdtem edzeni, amire még úgy is büszke vagyok, hogy már két hete nem voltam, mert egy barátnőmmel járok Pesten, és két hete Pest közelében sem voltam. Gazdagabbnak pedig gazdagabb vagyok, szimplán azért mert karácsony volt, plusz a 4 hónapnyi munka is segített.

18: Miből kívánod, bárcsak többet tettél volna?

Több elhatározás, több kutatás, több kémiázás. Le vagyok maradva és épp pánikolok. 

19: És miből kevesebbet?

Stresszelés az apró dolgokon és céltalan álmodozás. Sajnos mindkettőre hajlamos vagyok.

20: Hogyan töltötted a karácsonyt?

24-ét ugyanúgy töltöttem, mint eddig bármikor, szóval segítettem anyunak főzni meg takarítani, aztán este karácsonyfát diszítettünk a családdal és megettük a szokásos karácsonyi vacsoránkat. Utána ajándékoztunk, 25-én pedig keresztanyukáméknál folytattuk az ünneplést.

21: Szerelembe estél 2018-ban?

Nah. 

22: Mi volt a kedvenced tv-ben?

Ha sorozatokról beszélünk, nagyon sok kedvencem volt ebben az évben, de a három dobogós kétség kívül a Good Girls, a Black Mirror és a The End of the Fucking World. A Black Mirror nem újdonság, de nekem 2018-ban sikerült igazán beleszeretnem, úgyhogy itt a helye a felsorolásban.

23: Utálsz most valakit, akit előző évben nem utáltál?

Nem, továbbra is túl békés vagyok az utálkozáshoz. 

24: Mi volt a legjobb könyv, amit olvastál?

Úgy örülök, hogy erre idén azért nem tudok válaszolni, mert túl sok jó könyvet olvastam! Ez határozott fejlődés az előző évhez képest, amikor pont az ellenkező volt a helyzet. Idén sok orvoslással kapcsolatos könyvet olvastam, és ezek közül emelném ki a legutóbbi élményemet, a When Breath Becomes Air-t, Paul Kalanithitől. Paul egy tehetséges idegsebész volt, akinél rákot diagnosztizáltak rezidensképzésének utolsó évében. A könyv az életéről szól - végigvezet minket az általa bejárt pályán, refrektál életre, halálra és betegségre. Az egész könyv egyetlen egy megható, őszinte narráció, tele érzelmekkel. Nem szokásom könyveken sírni, de az Elillanó lélekzet (ez a magyar címe a könyvnek, nagyon szép szójáték) utolsó 10-20 oldalát úgy olvastam, hogy közben csendesen csorogtak a könnyeim. Mélyen megérintett ez a könyv, és nagyon közelinek éreztem Paul gondolkodásmódját az egész orvoslásról és az orvosi pályáról. Érdemes elolvasni, mert nagyon fontos üzenetet hordoz a halálról és arról, hogy hogyan lehet méltósággal élni annak árnyékában.

“Be ready. Be seated. See what courage sounds like. See how brave it is to reveal yourself in this way. But above all, see what it is to still live, to profoundly influence the lives of others after you are gone, by your words.” 

25: Mi volt a legnagyobb zenei felfedezésed?

Hm. Talán Billie Eilish, akiről eddig nem is hallottam. Valamiért a hideg is kiráz amúgy a csajtól, de a hangja az valami eszméletlen, több számát is igazán megkedveltem.

26: Mit szerettél volna kapni, de nem kaptad meg?

Egy PS4-et komolyan hozzám vághatna már valaki. (Amúgy előző évben viccből ideírtam hogy egy vattacukor készítő gépet, és idén szülinapomra tudjátok mit kaptam? Pontosan.)

27: Mit szerettél volna, amit meg is kaptál? 

Idén karácsonykor az unokatesómnak azt mondtam, hogy parfümöt szeretnék, mert arra valahogy én sosem költök, mindig az ajándékba kapott illatokból élek (amúgy nagy hiba, mert így 5-ből 4-szer nem is tetszik az az illat, amit magamra fújok). Erre, mint aki olvas a gondolataimban, 25-én előállít egy LANCÔME parfümmel. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy három éve vágyok egy ilyenre, abszolút kedvencem az összes illatuk. Úgyhogy például ezt. 

28: Mi volt a kedvenc filmed az évben?

A filmek már évek óta nem fognak meg igazán, de a Quiet Place és az Avengers: Infinity War nagy kedvenceim voltak idén.

29: Mi az az egy dolog, ami mérhetetlenül kielégítőbbé tette az évedet?

A remény, és az, hogy elfogadtam, hogy nem mindenkinek teljesen egyenes út adatott az életben, és ez így teljesen rendben is van. 

30: Hogy írnád le a 2018-es divat koncepciódat?

Idén sikerült kicsit nőiesebben és elegánsan öltözködnöm, főleg az év második felében, ami nagyrészt ahhoz köthető, hogy az irodába nem mehettem be csak úgy tornacipőben és rövidnadrágban. Ja és amire büszke vagyok, hogy kicsit jobban megszerettem a sminkelést is, szóval mostmár képes vagyok egy full face sminket összehozni, ha nagyon muszáj.

31: Melyik hírességet, közéleti személyiséget szeretted a legjobban?

Tyler Joseph-et, bless his soul. Ez a férfi akkora tehetség, akkora energia és inspiráció, hogy nem tudom nem tisztelni és szeretni. Az egész gyerek olyan, mint egy napsugár. 

32: Kit hiányoltál?

Helyzettől függően mást és mást.

33: Mondj egy értékes leckét, amit az évben tanultál!

Néha rendben van, ha az ember nem tud valamit.

34: Idézz egy dalszöveg részletet, amit összefoglalja az éved.

"Nice to know my kind will be on my side

I don't believe the hype

And you know you're a terrible sight

But you'll be just fine"

Hivatalosan is végzős egyetemista vagyok. Ez többek között azt jelenti, hogy már csak két félév, és kézhez kapok egy diplomát. Elég felfoghatatlan gondolat ez még számomra, főleg azért, mert nem érzem úgy, hogy nagyon megdolgoztam volna érte, vagy hogy lenne egy szolid szakmai tudás mögöttem. Persze ezért leginkább a képzés felépítése a felelős, vagyis az, hogy pszichológián egy alapdiploma kb. semmit sem ér, nincs mögötte semmiféle szakmai tapasztalat vagy gyakorlat, csak midenféle elmélet, aminek a fele teljesen irreleváns, a másik fele pedig könnyen felejthető. Mondjuk számomra sajnos minden az. Kíváncsi leszek a diplomaosztóra, hogy majd ott hogyan fogom érezni magam, de nem számítok nagy durranásra. Még normális köpenyünk meg kalapunk sem lesz.

Egyébként javarészt izgatottan várom ezt az utolsó évet, még ha a bevezetőből nem is ez jön le. Egyrészt mégiscsak diplomát fogok kapni, másrészt végre elérkeztünk a képzés izgalmasabb részéhez - ebben a félévben végre van klinikai gyakorlatom, és végre emberek közelébe kerülhetek. Ez azt jelenti, hogy a félév során háromszor ellátogatok majd egy kórház pszichiátriájára, ahol a pszichológus, aki alá tartozni fogok, kijelöl számomra egy beteget, akivel egy első interjút kell felvennem. Nagyon-nagyon várom már, hogy belekóstolhassak ebbe a világba, és hogy a két szememmel láthassam, milyen az élet egy pszichiátrián, egy kórházban. Hogy milyen beteg embereket ellátni, milyen velük foglalkozni, milyen őket segíteni. 

Őszintén, sokat várok ettől a gyakorlattól. Kicsit már túl sokat is, mert jelenleg úgy érzem, hogy ez az élmény fogja eldönteni, hogy merre megyek majd tovább. Illetve ez a félév. Februárban le kell adnom a jelentkezésemet, és én még most is csak bizonytalankodom, amikor valaki megkérdezi, hogy mégis mit akarok kezdeni magammal a jövőben. Utálom ezt, de nem tudom, hogyan tudnék ellene tenni. Illetve sejtem, de eddig nem megy valami jól ez a dolog. Igyekszem haladni, és igyekszem kiismerni a saját vágyaimat és erősségeimet, de annyira nehéz ezt egyedül kibogozni... fárasztó és félelmetes. Ez egy hosszú folyamat, és néha úgy érzem, hogy én túl későn kezdtem el foglalkozni vele, és késésben vagyok. Késésben vagyok azokkal szemben, akik már 18 évesen is sziklaszilárdan tudták, hogy mit akarnak az élettől, és minden tervük kész van a jövőre nézve.

Mindegy, erről külön bejegyzést írhatnék, de most nem az én lelkiválságom a téma, hanem az egyetem és az utolsó évem. Szóval mesélek az első hetemről - az első olyan hetemről, amikor egyszerre dolgoztam és tanultam is. Az egyetemen alig van már órám, a munkahelyemen pedig nagyjából 20 órát sikerült lehúznom a héten, szóval a balansz egyelőre jó: még szabadidő is bőven jutott, például kedden voltunk bulizni, csütörtökön a barátommal voltam, pénteken pedig egyáltalán nem dolgoztam. Az egyetemi óráim egyébként ígéretesek, már legalábbis azok, amikre be is tervezek járni. A klinikai gyakomon kívül van még kognitív pszichó gyakom, munkapszichológiám, neurológiám, és két műhelymunkám. A félév végén vár rám egy szigorlat meg pár vizsga, de ennyi. Az utolsó félévem még ennyire sem lesz megerőltető.

Ami még ezzel a félévvel kapcsolatos, és izgalmas, az az, hogy lehet lesz lehetőségem egy neurológiai osztályon önkénteskedni októberben és novemberben. Ez egyrészt remekül illik az érdeklődési körömhöz, másrészt remek szakmai tapasztalat, harmadrészt kórház és kórházi környezet. Ez egy olyan lehetőség lenne, ami segítene nekem eldönteni, hogy mi a fenét is akarok a jövőmtől, úgyhogy ha lehet, mindenképp élek majd vele.

Nektek hogy telik a tanítás első hónapja? Mennyire lesz nehéz az idei évetek?

Tudom, már jó egy hete vége van a nyárnak, még egy külön bejegyzést is szenteltem ennek, de a héten eszembe jutott, hogy szívesen írnék nektek egy vegyes ajánlót, ahol összegyűjtöm a nyár kiemelkedő sorozat, film, könyv stb. élményeit. Persze az, hogy kinek mi a kiemelkedő, elég szubjektív, de úgy gondolom, hogy ez egy személyes témájú blogon nem probléma. Sőt, valahol ennek ez is a lényege: hogy úgy adjam át nektek a világot, ahogy én látom és megélem. Hát ez a nyárbúcsúztató ajánló ezt a felfogást fogja követni, ugyanis csupa olyan dolgot fogok nektek figyelmetekbe ajánlani, amivel én ezen a nyáron ismerkedtem meg, és amit teljességgel élveztem is. 

Próbáltam a lehető legszélesebb kategóriából válogatni nektek, lesz itt film, könyv, de még zene is, úgyhogy remélem mindenki talál valami számára érdekeset a bejegyzésben!

A NYÁR LEGJOBB SOROZATA // GOOD GIRLS

Oké, szóval előljáróban annyit mondanék erről a szenzációs sorozatról, hogy anyukámmal együtt egy nap alatt ledaráltuk az egészet. Igen, úgy, hogy még csak egy évad van kint, ez nem olyan durva, de azért mégis csak szép teljesítmény, ha belegondolunk, hogy az az egy évad tíz 40 perces részből áll. Szóval nekem ennyire tetszett ez a sorozat. És hogy miről is szól? Három anyukáról, akik egész eddig a szabályok szerint játszottak, ám egy napon elhatározzák, hogy kirabolnak egy boltot. A motiváció mindannyiuknak adott: más okokból ugyan, de mindhármuknak gyorsan és sok pénzre van szükségük. Kirabolják hát a boltot, és még meg is ússzák, de ahogy az egy jó vígjátékban már csak lenni szokott, ezután következnek a bonyodalmak. A három "jókislány" fokozatosan belegabalyodik a bűntények világába, és közben a saját magánéletükben is problémákkal szembesülnek. Mégis mindvégig egymás mellett maradnak.

Ebben a női triumvirátusban rejlik a sorozat legnagyobb ereje, és ezt a készítők is nagyon jól tudják, mert szuperül van megírva mind a három karakter, és a dinamikájuk is nagyon élvezetes. Kicsit emiatt olyan girlpower beütésű a sorozat, de ez abszolút nem egy rossz dolog szerintem, sőt. A piacnak szüksége van az ilyen sorozatokra, ahol az erős női karakterek viszik el a hátukon az egész történetet. (És méghozzá milyen élvezetes módon!) Persze emellett remek (és kevésbé remek...) férfi karakterek is vannak, például személyes kedvencem és örök szerelmem, Rio is ilyen. Csak nézzetek rá, és mondjátok, hogy nem ő a legaranyosabb bűnöző ever! Az meg már csak hab a tortán, hogy bár ez elméletileg egy vígjáték (ami tényleg vicces is), azért több szálon is fut a történet, és egyik sem unalmas és/vagy elhanyagolható. Én már alig várom a második évadot, és szerintem ti is hasonlóan fogtok érezni, ha adtok neki egy próbát.

A NYÁR LEGJOBB FILMJE // MAMMA MIA - HERE WE GO AGAIN

Az a helyzet, hogy ezt volt a legnehezebb kiválasztani. A nyáron nem igazán láttam jó filmeket, főleg nem olyanokat, amik annyira ámulatba ejtettek volna, hogy többször is megnézzem őket, és ha őszinte akarok lenni, akkor a Mamma Mia folytatása sem tartozik ebbe a katagóriába. Mégis, ez volt a legélvezetesebb és legkedvesebb filmélményem a nyáron, úgyhogy végül erre esett a választásom. Igazából nem gondolom, hogy a történetet bárkinek is be kéne mutatnom - a folytatásban Sophie épp készül beteljesíteni édesanyja, Donna álmát, aki az előző film óta tisztázatlan körülmények között elhunyt. (Igen, kicsit bökte a csőrömet, hogy nem derült ki, hogyan.) A film maga két szálon fut, egyszer hol a jelenben vagyunk Sophie-val és a többiekkel, hol pedig Donna fiatalkorát élhetjük újra. Szerintem ez egy jó megoldás volt a történet részéről, én legalábbis imádtam a fiatal szereplőgárdát és a sztorijukat, sokkal jobban lekötött, mint Sophie örlődése és légből kapott veszekedése a férjével. A zenék most is tökéletesek voltak, az összeset imádtam, és bizony sokszor még a barátnőmmel énekeltük is őket (sőt, még táncoltunk is mellé, a mellettünk ülők tuti hülyének néztek minket), szóval a film hangulata ugyanolyan szuper volt, mint az elsőé. A történet most egy kicsit laposabb és erőltetettebb volt, de egy ilyen filmnél ez még bőven elmegy. A lényeg, hogy szórakoztató volt nézni, szóval bátran ajánlom mindenkinek, aki épp egy kis kikapcsolódásra vágyik.

A NYÁR LEGJOBB ZENÉJE // TWENTY ONE PILOTS - TRENCH

Ezzel most kicsit csalok, mert tulajdonképpen még nem is jelent meg a srácok új albumja, de mivel ezen a nyáron jelentették be, hogy érkezik a Trench, és emellé még pár számot is megjelenttettek róla, szerintem igazán sorolhatom ezt a "nyári zenék" kategória alá. Plusz mivel én szerelmes vagyok az összes új dalba, és úgy ámblokk az egész album koncepciójába, egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ezt a kategóriát most ők nyerik meg. Na de miért is zengek én ódákat egy olyan albumról, ami tulajdonképpen még csak meg sem jelent? Először is azért, mert mindegyik dal hangzása tökéletes, a szövegek ütősek és egyediek, a videoklippek által felépített világ pedig végtelenül izgalmas. Azért imádom már most ezt az egész albumot, mert ez sokkal több, mint pár zene összedobálva - ez egy egész történet. Ami javarészt egy hatalmas metafóra arra, hogy milyen depresszióval (vagy bármilyen mentális betegséggel) küzdeni. Tyler és Josh hatalmas kreativitással dolgozza fel ezt a témát, a világ, amit megteremtettek pedig azonnal beszívja az embert. Zseniális a látványvilág, és az egészben az a legjobb, hogy minden apró részletnek van jelentősége, minden képkockának, minden dalszövegrészletnek. Ha őszinték akarunk lenni, akkor számomra a Trench nem csak hogy a nyár albuma, hanem az egész évé is.

Hallgassátok meg ezeket a számokat, ha nem hisztek nekem: Nico And The Niners // Jumpsuit // Levitate

A NYÁR LEGJOBB KÖNYVE // TEKNŐSÖK VÉGTELEN SORA

John Green legújabb regénye úgy került a kezembe, hogy szinte az összes általam olvasott blogon láttam már róla véleményező bejegyzést, és ez annyira felkeltette a figyelmemet, hogy úgy döntöttem, én is elolvasom ezt a furcsa című irományt. Viszonylag kevés elvárással indultam neki a könyvnek: szeretem John Green munkásságát, igazából majdnem az összes regényét olvastam már, és mindegyik úgy-ahogy tetszett, de valamiért nem tartottam őt olyan írónak, aki igazán mély és fontos üzenetet közvetítene a regényeiben. Persze, mindegyik története szép és jól van megírva, de végső soron mindegyik "csak" egy tiniregény. Ahogy a Teknősök végtelen sora is az, mégis sokkal több annál. Nem akarok hazudni, szinte biztos vagyok benne, hogy azért tetszett annyira ez a könyv, mert tulajdonképpen az összes felszínen kavargó történetszál alatt a regény valójában egy lányról szól, aki komoly mentális betegséggel küzd, és ezt John Green valami brilliánsan írja le. Nagyon hitelesen mutatja be Aza obszesszív gondolatait, nem egyszer nekem is le kellett tennem a könyvet, hogy rendet rakjak a fejemben, mert annyira belemászott Aza szorongása. Tetszett az is, hogy John Green nem idealizált semmit: sem a mentális betegséget, sem a barátságot, sem a szerelmet. A szereplőit meg aztán végképp nem. Aza és Daisy messze állnak a tökéletességtől, de ketten együtt mégis ők a a tökéletes páros.

Maga a cselekmény számomra nem volt túl meggyőző, nem is nagyon érdekelt igazán, hogy mi lesz a nyomozásból, de ez szerintem nem hibája a könyvnek. Tinikönyvként kellett valami könnyedebb, izgalmasabb szál a történetbe, és ez így tökéletesen meg is fér a regény igazi mondandója mellett. Főleg, hogy így nagyon szépen mutatja Aza helyzetének romlását az, hogy a regény mekkora részben játszódik épp Aza fejében vagy a tényleges "kinti" világban. Legszívesebben mindenkinek ajánlanám ezt a könyvet, mert mindamellett, hogy izgalmas, nagyon szemléletes is, és borzasztóan fontos dologra hívja fel a figyelmet.

+ A NYÁR LEGJOBB RAJZFILMJE // RICK AND MORTY

Nem hagyhattam ki a nyaram egyik legnagyobb felfedezését a listáról, úgyhogy amolyan bónusz kategóriaként beleépítettem a rajzfilmeket is, hogy írhassak nektek az egyik legjobb rajzfilmről, amit valaha láttam: a Rick and Morty-ról. Egyébként egész idáig érdekes viszonyt ápoltam ezzel a sorozattal - egyszer a barátom rávett, hogy nézzem meg az első részt, amit meg is tettem, és ennek eredményeképp olyan szinten elkezdtem undorodni a rajzfilmtől, hogy aztán pár hónapig rá se néztem többet. Júniusban viszont valamiért újra nekiveselkedtem. Átküzdöttem magam az első részen, aztán elindítottam a másodikat is. Majd a harmadikat, a negyediket, és az ötödiket is, onnantól kezdve pedig nem volt megállás. Zseniális az a sötét humor, amit használ ez a sorozat, és bár sokszor tényleg elég undorító és/vagy durva a sztori, ugyanilyen sokszor elgondolkodtató és okos is tud lenni. Igazából maga a főcselekmény csupán annyi, hogy Rick, egy eszméletlenül okos és végtelenül seggfej tudós, egy napon magával viszi multidimenzionális, intergalaktikus kalandjaira unokáját, Morty-t. Innentől kezdve aztán mindenféle veszélybe keverednek, és részenként más-más problémával kell szembenézniük, legyen az egy földönkívüli lény, aki az egész világot fenyegeti, vagy "csupán" a saját családjuk szétesése. Rick és Morty kapcsolata egyébként kifejezetten érdekes, sőt, maga Rick karaktere is nagyon izgalmas, szóval bőven van itt ok, hogy miért érdemes nézni ezt a rajzfilmet. Persze elsődlegesen azért ajánlom, mert marha vicces és jó kikapcsolódás, de az sem utolsó, hogy izgalmas története van, ami az összes évadon keresztülvonul, és szép lassan építkezik. Úgyhogy ha valaki alapvetően azért nem szeret ilyen kaliberű rajzfilmeket nézni, mert semmi értelme és ostobaság az egész, akkor mindenképp ajánlom neki a Rick and Morty-t, mert az nem az. Jó, sokszor tényleg csak egy nagy hülyeség, de akkor meg pont emiatt zseniális.

Ennyi lett volna ez a nyárvégi ajánló, remélem mindenki talált valami magának valót a bejegyzésben. Ha szeretnétek, kommentben áruljátok el, hogy nektek melyik alkotások lettek volna a nyerők ezekben a kategóriákban, mert én mindig nyitott vagyok új ajánlásokra! :)

Hát ez is elérkezett. Ismét szeptember van, ismét vége egy csodálatos nyárnak, és ismét itt állok egy újabb félév kezdete előtt. Történetesen az utolsó őszi félévem előtt, már ami az alapképzésemet illeti. Furcsa belegondolni, hogy ha minden jól megy, akkor jövő ilyenkor már lesz egy diplomám, és a jó ég tudja, épp mi előtt fogok állni. Pedig még tökéletesen emlékszem az első utamra az egyetemre, amikor elhagytam a barátom esernyőjét, zuhogó esőben futottam a busz után, eláztam, és úgy ámblokk el voltam veszve. Hihetetlen, hogy ez már két éve volt.

Repül az idő, és a nyár is egy-kettőre elrepült. Egész évben vártam ezt a három hónapot, és most, hogy véget ért, bevallom, kissé szomorú vagyok. Annyi jó dolog történt velem az elmúlt hónapokban, és annyi csodás emlékkel gazdagodtam, hogy már most tudom, mennyire nehezen fogom elengedni ezt az időszakot. Az elkövetkező félév több szempontból is fontos lesz az életemben, és mint ilyen, biztos vagyok benne, hogy stresszes és nehéz lesz. Döntéseket kell meghoznom, műhelymunkát kell írnom, és még dolgozni is szeretnék az egyetem mellett. Elsődlegesen magamra kell majd tehát fókuszálnom, és nem másokra, ami könnyűnek hangzik, de tudom, hogy számomra ez borzasztóan nehéz lesz.

Ezzel szemben az idei nyár viszont gyönyörű volt és izgalmas, olyannira, hogy szerettem volna egy kis összefoglalót írni róla. Számomra gyorsan kezdetétt vette a nyár: egy sikeres vizsgaidőszak után szinte azonnal repülőre ültem, ami Koppenhágába repített. Az ott eltöltött időről bejegyzést is írtam,  amit ide kattintva el is tudtok olvasni, de lényegében nagyon élveztem azt a négy napot a barátaimmal. Még akkor is, ha kissé beteg voltam, és elég borongós időt kaptunk. Minden percét élveztem, és ennél szebb nyárindító élményt nem is kívánhattam volna magamnak. Főleg, hogy két hétre rá már Lisszabonban sétálgattam a barátom oldalán. Portugália egy teljesen más világ volt, és az utazás is teljesen más hangulatú volt így, hogy csak ketten voltunk. Kétségtelenül a nyár egyik legszebb élménye volt, de erről is írtam már egy másik bejegyzésben, úgyhogy nem is ragoznám tovább.

Ezután a nyár következő nagy programja a vonyarcvashegyi hétvége volt, ahova egy nagyobb baráti társasággal mentünk le, ugyanúgy, mint egy éve. Ezúttal hál' istennek nagyon jó időt fogtunk ki, így egész nap strandoltunk, este pedig iszogattunk, beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Megjegyezném, hogy teljesen kultúrált körülmények között, de az egyik kedves szomszéd még így is ránk hívta a rendőröket két egymást követő este. Röhejes volt. Mindegy, mi ennek ellenére is végig jól szórakoztunk, és semmi baj nem lett.

Ezzel nagyjából el is telt a nyár első két hónapja. Persze azért nem csak ez a pár dolog történt velem, sok apróbb találkozást és kalandot is tartogatott a július, többek között az összes budapesti barátnőmmel is sikerült találkoznom, amiért nagyon hálás vagyok, mert ezek a találkozások általában sosem történnek meg olyan egyszerűen. Szóval így léptem át augusztusba, ami egy egynapos bécsi kiruccanással kezdődött számomra, mert végre sikerült megszerveznünk a dolgot a barátommal - így két hónappal az évfordulónk után. Ez a kirándulás volt ugyanis az ő ajándéka a negyedik évfordulónkra, és nagyon szuper volt! Megnéztük a Schönbrunn-i állatkertet, felmentünk a Stephansdom tetejébe, és sétáltunk egy kellemeset Bécs utcáin. Délután ugyan ránk zuhant az ég, de akkor már amúgy is olyan fáradtak voltunk a sok járkálástól és a hatalmas melegtől, hogy egyáltalán nem bántuk a dolgot, főleg, hog rá egy órára már indult is vissza a vonatunk Bécsből.

Hatodikán aztán elkezdtem dolgozni egy HR cégnél, aztán a 20-ai hosszúhétvégét a családommal töltöttem. Vasárnap a barátommal kiegészülve leugrottunk Badacsonyba, és egy egész aktív napot töltöttünk el a környékén: a híres káptalantóti piacon indítottuk a napot, aztán megnéztük a salföldi major állatseregét, majd fürödtünk a badacsonytomaji parton, este pedig felsétáltunk a borbirtokokhoz, és ott vacsoráztunk a szőlősben. 21-étől pedig Zamárdi strandján napoztam hat napon át, ugyanis pár barátnőmmel részt vettünk a Strand fesztiválon. Nagyon élveztem amúgy a dolgot, de főleg a társaság miatt, mert bár így is hatalmasakat buliztunk egy-egy koncerten, azért azt meg kell hagyni, hogy idén nem volt valami nagy durranás a Strand line upja. Nagyjából két-három koncert volt, amit nagyon vártam, azok közül is csak egy volt külföldi (a 30 Seconds to Mars, ők régi nagy kedvenceim), a többi magyar.

Ettől függetlenül végig jól éreztem magam, és nagyon sokat hülyéskedtünk a lányokkal, úgyhogy imádtam az egészet. Bár utolsó napra nem kellett volna az a hatalmas vihar, ami utolért minket a Robin Schulz koncert közepén, de legalább arra jó volt, hogy táncoltunk egy hatalmasat a viharban, ami az egész nyár egyik legfelszabadítóbb és legszebb élménye volt szerintem. A nyár utolsó hétvégéjét pedig felesben a barátoméknál és itthon töltöttem, kedden pedig megyek Pestre, és megpróbálom értelmesen eltölteni azt a maradék pár napomat még az egyetem kezdete előtt. Jaj Istenem, már most hiányzik a nyár...

Nektek hogy telt a nyaratok? Mi volt a kedvenc élményetek, amire egész évben emlékezni fogtok?