Holnap reggel indulunk Lericibe, de természetesen én már most izgatottan ücsörgök az alaposan megpakolt utazótáskám mellett - már ha csak rápillantok, attól tartok, hogy kidurran. Tíz napra megyek, mégis, mintha legalább egy hónapra pakoltam volna. Ne kérdezzétek miért. Úgy látszik, végső soron én is nőből vagyok: szinte biztos vagyok benne, hogy a felét nem fogom hordani annak, amit gondosan összeválogattam, de nem merek kevesebbet vinni. Inkább legyen ott választási lehetőségem, ha kell.

Lényeg a lényeg, én már ma útnak indulok, hiszen este már a barátoméknál kell legyek, hogy holnap reggel könnyen és gyorsan menjen az indulás. Ha jól tudom, szeretnénk minnél hamarabb úton lenni - amit meg is értek, tekintve hogy maga az út lesz legalább 10 órás. 

Szóval holnaptól végre hivatalosan is nyaralok. Végre. Nagyjából azóta vártam ezt a pillanatot, amióta kiderült, hogy megyünk Olaszországba és a szüleim is elengedtek. Egy ideig most nem leszek internet közelben, így sajnos nem nagyon tudok majd aktívkodni a blogon, de ígérem, amikor tudok majd felnézek, és pár előre megírt bejegyzést is tartogatok a számotokra. Remélem tetszeni fog nektek.

Most megyek, újra lecsekkolok mindent, mert nem szeretnék semmit sem itthon hagyni. Sziasztok drágák, érezzétek ti is jól magatokat!