Alapvetően két ilyen hely ugrott be azonnal: Róma és Barcelona. Rómába még a szüleimmel jártam úgy öt-hat éve, és azóta is szerelmes vagyok a városba. Barcelonába pedig keresztanyám vitt el. Életem első repülése köthető amúgy az utazáshoz, így biztosan ez is rájátszott az élmény erősségére, de ezt a várost is örökké szívembe fogadtam. Imádom a hangulatát, Gaudí kéznyomát a város látképén, a meleget, az életfelfogást. Vissza akarok menni!

2. Holnap indul a géped, hova utazol (a pénz most nem számít)?

Izlandra, de úgy igazán. Ezalatt pedig azt értem, hogy egy hónapig haza sem jönnék és bejárnám a egész országot az összes gyönyörűségével együtt.

3. Hogy szeretsz utazni: repülővel, vonattal vagy autóval?

Ha válogathatok, valószínűleg repülővel. Gyors és annak ellenére, hogy amikor épp nem biztonságos, akkor nagyon nem az, statisztikailag még mindig biztonságosabb, mint az autó. De vonattal is imádok utazni, annak külön hangulata van.

4. Hova utaznál az ételek és a helyi konyha miatt?

Húha. Majdnem Olaszországra esett a választásom, mert az olasz konyhától általában örömkönnyeket ejtek, de mivel azt már ettem eleget életemben, így inkább mindenképp valami újat próbálnék ki. Szerintem az ételek miatt Kínába vagy Thaiföldre mennék, mert imádom a keleti ízeket, de Japán se lenne utolsó a listámon.

5. Mivel töltöd az idődet egy hosszú út során?

Régebben állandóan zenét hallgattam és csak bámultam kifelé az ablakon, különféle dolgokon fantáziálva (kiskoromban sok történetet találtam ki utazás közben), de mostanában ezt a szokást elhagytam és inkább a rádiót hallgatom, meg beszélgettek a szüleimmel/utazótársaimmal. Esetleg olvasok valamit - bár autóban nem szeretek, és máshol is inkább csak magazinokat olvasgatok, mert az nem olyan megerőltető a szemnek.

Ez egy elég komplex kérdés, amire azt hiszem nagyon sok különféle választ tudnék adni, de végül mindet vissza tudnám vezetni arra az egyetlen egy szimpla tényre, hogy a szórakozásért utazok. Ez így most elég ostobán hangzik, de szerintem belegondolva mindannyiunknál hasonló a helyzet. Miért megy az ember nyaralni? Hogy kikapcsolódjon. Miért választ az ember magának egy teljesen új, ismeretlen úticélt? Hogy tapasztaljon, élményeket és emlékeket szerezzen. Persze ezek nem mindig pozitívak, és az utazásnak is megvannak a maga nehézségei, de összeségében azt hiszem egy utazás, egy nyaralás mindig szórakoztató és izgalmas. 

Talán nem a legjobb, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében, de mindenképp az egyik legszebb és legfelemelőbb élményem a Sagrada Familia meglátogatása volt. Életem egyik legcsodásabb pillanatának tartom azt, amikor a templomba bejutva felnéztem a mennyezetre, és megláttam azt a gyönyörű színkavalkádot, amit a színes üveglapok festettek a falakra.

Kicsit sok lesz a spanyol utamból, de mivel nem nagyon szoktam venni mást külföldön a hagyományos szuvenírokon kívül, nincs sok választási lehetőségem. Barcelonában, a reptéren vettem magamnak egy király táskát, ami azóta is elkísér mindenhová - igaz, legnagyobb bánatomra mostmár kezd szétesni.

A magától értetődő dolgokon kívül Hugót szoktam magammal cipelni, aki egy (lassan) 2 éves plüssróka. Mi ketten nagyon jól megvagyunk, és ciki, nem ciki, de az éjszakák többségében vele alszom - ezért egyértelmű, hogy az utazásaim során is elkísér engem. Egyébként Hugót a barátomtól kaptam.

10. Mennyire számít nálad a luxus?

Semennyire. Persze a normális és elvárható életkörülményeket azért meg kell üsse az a hely/szállás, ahová megyek, de nem követelem meg az abszolút luxust. Ettől függetlenűl imádnék heteket tölteni a legjobb szállodákban, finomabbnál finomabb ételeket fogyasztva a legelőkelőbb éttermekben, de számomra nem ez az elsődleges, ha elutazok valahová. A családi nyaralások 90%-át sátrazással töltöttük, és semmi bajom a dologgal, sőt! Imádok sátrazni, szerintem az külön életérzés. 

11. Voltál már cserediák? Ha igen, hol? Ha nem, hova szeretnél menni?

Kemény egy hétre voltam Németországban (Sinzingben) cserediák, anno kisötödikes koromban, de az nem volt valami nagy élmény. Az egyetem alatt szeretnék még kimenni valamerre, talán Spanyolországba (látjátok, már megint...) vagy Angliába, esetleg valamelyik skandináv országba. De Hollandia sem lenne rossz.

12. Mi a véleményed az egyedül utazásról?

Mindig is csodáltam azokat, akik képesek teljesen egyedül útnak indulni, és szerintem számos előnye valamint pozitívuma van az ilyen utazásoknak: fejleszti a személyiségedet és a szociális képességeidet, no meg persze segít, hogy nyitottabb legyél, továbbá biztos vagyok benne, hogy az ilyen utazások során az ember rengeteg lenyűgöző élménnyel gazdagodik. És ki tudja, talán még életre szóló barátságokat is köt. Remélem egyszer én is leszek olyan erős és magabiztos, hogy egyedül induljak neki a nagyvilágnak.

Természetesen. Bár az már nem olyan biztos, hogy abból olvasok is az utazás alatt, hiszen ha egy aktívabb, pörgős útról van szó, akkor az embernek nem sok ideje marad olvasásra. Viszont a tengerparti, strandolós nyaralásokon mindig jókat olvasok. Olaszországba is vittem magammal könyvet, jelenleg Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című kötetét olvasom. 

A kettő egyszerre, azt hiszem. Én annak a híve vagyok, hogy az utazás vázát azért jó előre megtervezni, hogy legyenek biztos pontok, amikre később lehet építkezni. A teljes spontaneitás számomra valahogy kaotikusnak tűnik, de egyszer szívesen csinálnék egy olyan utat is, ahol az úticélon kívül semmi más nem biztos. Talán egyszer majd a barátommal - bár ő szereti, ha minden  jó előre el van tervezve, szóval nem lesz könnyű rábírni erre.

Remélem ti is kedvet kaptatok a TAG kitöltésére - a válaszaitokat nyugodtan megírhatjátok nekem kommentbe is! Kíváncsian várom őket :)